Nem nagyon ismerem a Guided By Voices lemezeit, egyet vagy kettőt hallottam talán, de igazság szerint nem sok mindenre emlékszem belőlük. Biztos rosszkor hallgattam vagy ilyesmi, nem tudom már. Pedig tekintélyes életművel rendelkező zenekar, kábé 1000 dalt (!) írt 1983-tól 2004-ig tartó pályafutása alatt, és egyébként is nagy köztiszteletnek örvend amerikai indie körökben. Nemrég akadtam rá legelső lemezükre a bro-mags blognak köszönhetően (onnan le is lehet tölteni), nem az 1987-es debütálásra, hanem az azt megelőző hét számos EP-re (Forever Since Breakfast) 1986-ból. A zenekarról annyit azért tudtam már régebben is, hogy előszeretettel élt lemezfelvételeknél a barkácsolós, lo-fi-s megoldásokkal, ez az EP viszont még profi stúdióban készült, kicsit sterilebb is a hangzása, és a sok csilingelő gitártól és középtempójú daltól néha egészen úgy szól, mintha az R.E.M. és az ő nagy példaképük, a Byrds játszana, pedig a zenekar későbbi munkásságától ez az irányvonal állítólag sokkal távolabb állt. Mindegy, nem is erről akartam beszélni, hanem a lemez második daláról, a Let's Ride-ról, mert ahhoz képest, hogy csak pár napja ismerem, máris olyan érzésem van, mintha már velem lenne ezer éve, és minden egyes hallgatással egyre jobban és jobban "zúgok bele". A dalban olyan hibátlanul áll össze a Byrds-féle csengő-bongó, napsugaras dallamvilág és a Lemonheads kertvárosi melankóliája, hogy szinte már fáj hallgatni, annyira meg tud hatni. Most azt gondolom, hogy ez itt a tökéletes kertvárosi himnusz. Ez persze hülyeség, nem kéne semmit tulajdonítani neki, ahogy egyetlen számot sem kellene soha felaggatni semmiféle idióta jelzővel. Ez a dal egyszerűen csak működik, jó hallgatni, szép a dallama; mindent tud, amit egy jó dalnak tudnia kell, talán egy picit még többet is, és ennyi bőven elég.
Let's ride
2010.04.04. 22:13 söcsö
2 komment
Címkék: zene ajánló guided by voices
A bejegyzés trackback címe:
https://musicismyradar.blog.hu/api/trackback/id/tr411894876
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
stereomackó 2010.04.06. 01:42:24
csabi 2010-ben felfedezte magának a gbv-t éljen :))) na jó, nem izélődök, még én sem hallottam minden számukat :) ezt a lemezt viszont nagyon szeretem, és tök vicces, hogy ez az egyik legjobban szóló kiadványuk :) tényleg sok a rem. a land of danger például tisztára olyan, mintha bob mould és michael stipe közös szerzeménye lenne.
söcsö 2010.04.06. 09:24:03
hát nem most fedeztem fel, hiszen ott az írás elején, hogy már hallottam lemezüket :) az Alien Lanes volt az