Amióta az internet rászabadult a hatvanas-hetvenes évekre, igyekszik minden létező országból előtúrni obskúrusabbnál-obskúrusabb zenéket, Pakisztántól Thaiföldön át egészen Iránig. Fehér foltok nyilván így is maradtak, én például még soha nem hallottam zambiai, libanoni lemezeket, borzasztó is volt nélkülük élni. Egészen eddig a pillanatig, mert az internet ismét szemfülesebb volt. Mostantól ha valaki a Sly & The Family Stone-nal szeretne menőzni előttetek, kacagjatok egy nagyot, és nyugodtan dobjátok be a zambiai The Peace nevét, ha netalántán valaki a Beatles/Kinks/Stones szentháromsággal próbál fárasztani titeket, vonjátok meg a vállatokat, és súgjátok a fülébe: a libanoni Sea-Dersnek is van ám egy rakás hibátlan beatslágere! A brazil Beat Boyst csak azért nem emelem ki külön, mert az Os Mutantes óta nem kell semmin meglepődni.
Na, ki tudja megmondani mi Zambia fővárosa? És ha vaktérképen kellene megmutatni, vajon sikerülne eltalálni, hogy egyáltalán merre van maga az ország? Bár nagyon szeretem a földrajzot, így hirtelenjében mindkét feladatból megbuknék. Amúgy Lusaka, és Afrika déli felén található, Angola, Kongó, Tanzánia, Zimbabwe és Mozambik által körülölelve (Hogy hol van Zimbabwe? Na jó, nem szívatlak tovább titeket, főleg, hogy már itt az ölemben a térkép, haha!). Azt pedig már meg sem kérdezem, hogy meg tudnátok-e nevezni egyetlen előadót is onnan, mert az szerintem végképp nem menne senkinek (persze akadhatnak kivételek). A The Peace nevét viszont én örökre megjegyeztem, nem csoda, hiszen a 70-es évek közepén felvett Black Power úgy szuper, ahogy van. A pszichedélia, a rock, a funk és a soul ötvözete olyan csodásra sikeredett, hogy az országban kibányászott összes vörösréz sem érhet fel hozzá (kedvenc könyvem a NAGY VILÁGATLASZ!!!). Aki nem tölti le, az élete végéig dolgozzon rézbányában!!!
Palesztin kendő mögül kibuggyanó gombahajak! Szövevényes harmóniákkal megrendítő csapásokat mérő elektromos buzuki! Beatlest megszégyenítő, fülbemászó, többszólamú énekdallamok! Igen, ez mind együtt a libanoni Sea-Dershez köthető! A '60-as évek közepén rögzített egész életművük tíz dalból áll, ebből kettő valahol elveszett a stúdiók mélyén, de a fennmaradt nyolc is minden igényt kielégít, és tényleg, akkora slágerek adják egymásnak a kilincset, hogy arra nincsenek szavak! Illetve vannak: most jó libanoninak lenni!!! Aki nem akarja most azonnal a magáévá tenni, az nemcsak hogy szereti a halrudit, de kifejezetten imádja is a szájába tenni!
A '60-as évek brazil popzenéjéről már két éve írtam egy picit az Os Mutantes kapcsán, a Beat Boys is ebből a körből nőtt ki, annyi különbséggel, hogy argentin zenészekből alakult a zenekar Sao Pauloban, de a nagy brazil arcokkal ők is közeli kapcsolatban álltak, színpadon és stúdióban is együtt zenéltek például Caetano Velosóval és Gilberto Gillel; saját, több feldolgozást (például a remek Green Tambourine-t) is tartalmazó lemezük 1968-ban jött ki. A pszichedélia náluk is megkerülhetetlen, de vicces orgonabetétekkel megtöltött, megkergült garázs beat dalokban is otthonosan mozogtak, a Zombies féle barokk popba is belekóstoltak, ahogy komolyzenei idézetek beemelése is mindennapos volt, ebben is közösek az Os Mutantesszel. Aki nem akar a pampák királyaival és Pelével együtt bulizni a Copacabanán, az nem is érdemli meg, hogy éljen!!!