Már éppen írni akartam, hogy csak nagyon kivételes esetben szoktam középkorúság küszöbén álló nők és férfiak lemezeit a szívem alatt melengetni, amikor rájöttem, hogy ez mekkora hülyeség, hiszen 2012-ben és 2011-ben is 40 év körüli Férfiak álltak az évvégi listám csúcsán (Gruff Rhys és Cian Ciaran), aztán idén itt van a Yo La Tengo albuma ugye (akik már jócskán benne is vannak a Korban), szóval a "nagyon kivételes esetben" helyett akár használhatnám a "rendszeresen" kifejezést is, pláne, hogy néhány év múlva én is közel kerülök ahhoz az életkorhoz, ami egészen hátborzongató érzés. :((((((((((((((

Az idén 53 éves Debsey Wykes éppen 40 körül járt, amikor 1999-ben és 2001-ben megjelentetett két lemezt Birdie név alatt, Paul Kelly segítségével, aki korábban a Saint Etienne élő felállásában gitározott és ahol Debsey is háttérvokálozott néha. De Debsey már a 80-as évek elején túlesett a maga tinikorszakán, az izgága poszt-punk csajzenekarnak, a Dolly Mixture-nek az élén, így aztán semmi akadálya nem volt annak, hogy Felnőtt, Érett Nőként is kiadjon albumokat. És nem is akármilyeneket, mert a Some Dustyt és a Triple Echót is nekem találták ki, hiszen az orgonával, fúvósokkal, vonósokkal kísért alacsony vérnyomású, fülbemászó popdalok a Stereolab nyugisabb oldalára visznek, egészen pontosan egy kanapéra, vasárnap délután, a bögre teák, a mellények, a ruhazsebkendők és a meleg takarók jólesően otthonos, ám persze egy picit unalmas világába. Vagyis pont az enyémbe.