Na, itt van a második kedvenc rocklemezem 2010-ből. És hála a jó istennek, hogy a Wounded Lion albumához hasonlóan ez is egyszerű, lényegre törő, agyatlan és tufa. Ám miközben az előbbi zenekar tagjai nagy valószínűséggel tényleg szellemi fogyatékosok lettek a sok fűtől,…