Soha jobbkor, vagyis hát bocsánat, soha rosszabbkor nem jelenhetett volna meg az egri popméteres srácok által alapított Destroy The Plastic Chairs (lelkendeztem már róluk az első dalaik kiadásakor) vadiúj száma, a Hesna: két nappal a brüsszeli terrortámadás előtt került fel a bandcampre. Az egy dolog, hogy pillanatnyilag ez a kedvenc dalom, az meg a másik, hogy mennyire aranyosan áll ki a végtelenül szomorú bevándorlásellenes hisztéria ellen (hiszen a Magyar Televízió szír származású riporternőjéhez írt szerelmes óda), meg hogy mennyire kedvesen szól be a mihaszna merénylőknek. És persze mekkora hülyeség belemagyarázni bármit is bármilyen dalba, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Gabó fejében meg sem fordult semmi ilyesmi, amikor kijött a száján, ami a szívén volt. 

Az viszont már egy harmadik dolog, hogy engem annyira megihletett a dal, hogy a szám középrészéhez (amikor felgyorsul és érkezik a refrén) írtam egy háttérvokált, méghozzá a szívemhez legközelebb eső fajtából, a párápárápám típusúból. Elindítottam az ominózus résznél a számot, aztán a laptop fölé görnyedve feldúdoltam egy nagyon egyszerű felvevőprogi segítségével, mert hát pont ez illik egy szobában rögzített dalhoz. Ennek megfelelően elég halk lett, úgyhogy fülhallgatóval tanácsos hallgatni, maximum hangerőn persze. De előbb mindenképpen Gabóék dalával kezdjétek, amit természetesen elküldtek Hesnának is, aki teljesen odáig volt és meg is osztotta a facebook oldalán.