Erősen belekezdett a 2011-es év, csak kapkodom a fejem. Annak meg külön örülök, hogy ismét egy friss magyar kezdeményezésről lehet írni. Az elkövető az egri Popméter csapata, őket talán már nem kell senkinek bemutatni. Destroy The Plastic Chairs! név alatt kiadtak egy instrumentális EP-t, bandcampen elérhető. Az első dal után még azt hittem, hogy ilyen kis aranyos bohóckodás lesz, aminek természetesen én mindig nagyon tudok örülni, azonban vannak itt egészen figyelemreméltó dolgok is. Leginkább a Boróka című dalra gondolok, ami úgy kezdődik, mint bármelyik csodás amerikai erdei folkdal, az Appalache-hegység mélyéről, majd a pikulázásnak (?) és a csilingelésnek köszönhetően átcsap twee folkba, de úgy, hogy attól el lehet olvadni. Egyszerűen gyönyörű. A Tinédzser Lavór már-már Csermanek Lakótelep-i magasságokba emelkedik, a Tejbegrízút elején hallható videójátékhangtól meg hangosan felnevettem. Egy dolgot szeretnék kérni: vegyétek fel vokállal is a Borókát.