- Kedves tévénézők, megszakítjuk adásunkat, mert most kaptunk a hírt, hogy a lo-fi őrület tovább folytatódik. Kapcsoljuk is élőben Richardot, Floridából. Halló, Richard, hallasz minket?
- Igen-igen, bár kicsit rossz a hang, mert nagy a háttérzaj. Köszöntöm a kedves nézőket.
- Szia Richard, össze tudnád foglalni, hogy mi történik ezekben a pillanatokban?
- Éppen Orlandóban tartózkodom a Tonstartssbandht zenekar háza előtt, amit gyakorlatilag elfoglaltak a megszállott lo-fi rajongók, nagy a kavarodás, egyelőre nem tudok közelebb férkőzni a garázsukhoz, mert a feljáró is tele van fiatalokkal. A házból kiszűrődő hangok alapján úgy gondolom, hogy éppen koncert zajlik. Túl sok információt még nem sikerült szereznem, de annyit kiderítettem, hogy két testvér, Edwin és Andy White alkotja a zenekart.....ööö... elnézést...úúúúú....
- Mi az, mi történt, jól vagy?
- Igen, bocsánat, csak valami irtózatos sípolás és gerjedés hallatszott, és szinte minden jelenlévő befogta a fülét. Szóval két húsz év körüli srácról van szó, akik.. hú... ez a dal... most hirtelen úgy tűnik, hogy a Wavves is itt tartózkodik a házban, valószínűleg persze nem, de tisztára olyan.
- Az előbb mintha Beach Boys dallamok szűrődtek volna ki, jól hallottam?
- Igen, ezekre a zenekarokra azért sokszor elég nagy hatást gyakorol a jó öreg Brian Wilson zenekara, ezt nem tudjuk kikerülni. De van itt dal, a Police gitárosáról, Andy Summersről, néhol meg dobgép kattogására kaphatjuk fel a fejünket, máshol meg idétlen Animal Collective megoldások köszönnek vissza.
- Értem, ez elég izgalmasan hangzik.
- Igen, legtöbbször az is, de ahogy a Wavvesnél is tapasztaltuk, itt is vannak üresjáratok. De úgy hallom, ez nem zavarja a jelenlévőket, folyamatos a zsibongás, nevetés, kurjongatás. A kedves tévénézők nem érezhetik, de azért megsúgom, hogy erős fűszag terjeng a levegőben. (nevetés)
- (nevetés) Ó, jól van Richard, azt hiszem itt az idő elbúcsúznunk. (nevetés) Vigyázz magadra, és ha újabb fejlemény van, akkor ismét kapcsolunk.
- Ok, köszönöm. Egy valamit még szeretnék mondani: úgy tudom nagyon nehéz hozzájutni a debütáló lemezükhöz, aminek An When a címe. A tévé oldalán majd megadok egy linket, ahonnan szépen letöltheti a kedves érdeklődő. A myspace-es oldalukon pedig további nagyszerű, eddig csak demókon megjelent dalokat is lefülelhetünk, ajánlom mindenki figyelmébe a Preston "great-Ass" Imfat című számot. Óriási! Köszönöm a figyelmet, sziasztok, a viszont látásra és hallásra.
- Köszönjük Richard, szia!
