Na, ilyen aranyos lesz az új Giorgio Tuma lemez borítója. Ja, hogy kicsoda Giorgio Tuma? Hát pillanatnyilag a legszuperebb olasz zenekar, nem tudtátok?! Na ne! Hát de! Szóval igen, az egyik kedvencem az elmúlt években feltűnt együttesek közül, és azt hiszem, nekem kötelező is szeretnem őket, és ez egyáltalán nem esik nehezemre. Hogyan is esne, hiszen első lemezükön (My Vocalese Fun Fair) bossa nova ritmusok napfürdőztek sunshine pop dallamokban a brazil tengerparton és folkos dalok pottyantak bele az óceánba a kaliforniai sziklákról. Az ilyeneket meg ugye nem szokta csak úgy kilökni magából a szervezetem, mint valami oda nem illő elemet, úgyhogy nem lettünk rosszban. Hallgassátok meg például a Let's Make The Stevens Cake!!! című számukat, kábé ilyen boldog-könnyed dalokat írt a The Free Design úgy 45 évvel ezelőtt.
A jó hír pedig, hogy ebben a hónapban jön az új lemezük, az In The Morning We'll Meet, ami egyelőre még nem érhető el, de aki ráakad, nyugodtan jelezze kommentben. Két dal viszont már napvilágot látott, és attól tartok, hogy ugyanúgy fogom imádni, legalábbis ez a két szám nagyon meggyőző. Bár itt nyoma sincs boldogságnak, sokkal inkább szívszorító melankólia járja át a számok lelkét. Főleg az első videóban, aminek a címe Imaginary Soundtrack For Yuri Norstein, és ebből nem nehéz kitalálni, hogy a híres orosz animátor előtt tiszteleg, a videót is az ő munkáiból vágták össze, többek között leghíresebb műve, a Süni a ködben is előkerül, ami talán a legvarázslatosabb rajzfilm, amit valaha csináltak, nem véletlen, hogy Michel Gondry is lenyúlta egy az egyben Björk Human Behaviour klipjéhez. És hát az Eyes Full Of Bitterness sem egy idilli dal (persze ez is csodaszép), engem Devendra Banhart korai, egyszálgitáros, törékeny folkos számaira emlékeztet, hosszában is, mert 1 perc 13 másodpercig tart. Bocs mindenkitől, ez most egy ilyen nap, ígérem, holnapra vidám dologgal készülök.