Sírok! Zokogok! Hangosan nyüszítek! A földön gurulva kacagok! Ilyen nincs! Ezt nem hiszem el! Elképesztő! Amúgy meg teljesen le vagyok döbbenve. Mégis ki volt az, aki eddig rejtegette előlem a Világ Legjobb Feldolgozáslemezét? Orbán Viktor? Gyurcsány Ferenc? Mert hogy nálam biztosan ez az Univerzum Legjobb Tribute Lemeze, az hétszentség, és nem csak azért, mert a világ legtökéletesebb dalai közül vettek kezelésbe 18-at, hanem mert, hát, mindjárt mondom. Szóval nem nehéz kitalálni, hogy ez itt egy Beach Boys cover album 1998-ból, nagyjából a Pet Soundsról, és kedvenc Beach Boys lemezemről, a világtörténelem első lo-fi szobapop albumáról (konkrétan Brian nappalijában, a kanapén rögzítették), a '67-es Smiley Smile-ról válogatva (a cím is erre utal), illetve az akkor ismert Smile bootlegek közül csemegézve (ne feledjük, Brian Wilson csak 2004-ben vette fel újra és adta ki a lemezt, addig csak a neten keringtek a dalok különféle verziói).
Szóval, hogy miért szuper ez a lemez (ami csak Japánban jelent meg)? A lényegre tökéletesen világít rá az egyik kritika: "Primarily because it seems the artists are having such fun with the music." - és bizony itt van a kutya elásva, mert az történt, hogy a lemezen szereplő előadók (például a legendás Olivia Tremor Control, meg egy rakás teljesen ismeretlen japán zenekar) egyáltalán nem ijedtek meg ezektől a daloktól, nem rémültek meg, hogy jaj, ott van a Surfin' USA, csak nehogy rálépjünk a lábára; nem rezeltek be, amikor meglátták a feliratot, hogy vigyázat, a Good Vibrations frissen van mázolva, neki ne dőljön senki; illetve nem fosták össze magukat, amikor figyelmeztették őket, nehogy leverjék a falról véletlenül az I'm Waiting For The Dayt!!! Hanem szépen ráléptek a Surfin USA lábára, összepiszkolták a Good Vibrationst, és úgy verték le a falról a Waitinget, ahogy kell. Miközben hallatszik, hogy kiválóan szórakoztak, ennek köszönhetően a hallgatónak is garantált a közel egyórányi felhőtlen mókázás. Dalt én most nem is szeretnék kiemelni, ám ha mégis kellene egyet, akkor az Thurston Moore lenne, aki a Here Today-jel beült egy kurva sötét kriptába, egy recsegő gitárral, és elszörcsögte a dalt, és amikor a Love Is Here sorhoz ér, akkor, nos, hát valahogy így képzelem el Nosferatu és Vampira mindent elsöprő szerelmét betetéző vad csókolózását. Letöltés.
