Még nem mondtam ám le teljesen az egyik titkos vágyamról, hogy egyszer hiphopoló néger legyek, az első lépéseket már réges-régen megtettem. Mert az emberre néha ráfér egy kis lazaság, pláne ha ipari méretekben tömi a hiperérzékeny, törékeny lelkű popdalokat az amúgy is hiperérzékeny és törékeny lelkű szervezetébe. Egy baj van csupán: már régóta nem követem, hogy mi történik a hiphopoló négerekkel.
Ezért is lepődtem meg nagyon, amikor vaktában ráböktem egy youtube videóra, aminek megtetszett a nyitóképe. Friss hiphop zenekar (mit zenekar, kollektíva, vannak vagy 20-an, szőröstől-bőröstől), New Yorkból, Pro Era a nevük, nem sokat tudok róluk, egyszerűen csak bejött a Like Water, mert a 90-es évek elejének hiphopja köszönt vissza. Nem visszataszító faszfogdosós, hímsoviniszta hiphop, nem INTELLEKTUÁLIS, nem kísérletező és ÚJSZERŰ, csak néhány szimpi feka srác a szomszéd utcából, egy padról, egy kosárpályáról, a szomszédos háztömbből, akárhonnan, bárhonnan, néhány gördülékeny alappal, rímmel, és természetes lazasággal. Naná.