A nőnap hatása úgy látszik, még nem akar múlni, mert egy újabb csaj került a látóterembe. A minap olvastam egy jó kis interjút egy fiatal filmrendezőnővel, Horváth Lilivel, és a beszélgetés végén megkérték, hogy válasszon ki pár dalt az Ipodjáról, és meséljen róluk. Itt figyeltem fel a Soko nevezetű énekes csajra, akinek - dalait meghallgatva - körülbelül 3 másodperc alatt rajongója lettem. Hálás köszönet Lilinek.
Az eredetileg Stéphanie Sokolinski néven anyakönyvezett, lengyel származású, Bordeaux-ban született francia, de angolul éneklő (húh) Soko már a myspace-es oldalán feltűntetett kedvenc előadóival levett a lábáról: Love, The Zombies, Gorky's Zygotic Mynci, The Velvet Underground, Simon & Garfunkel, Moldy Peaches, Syd Barrett, The Kinks, Nick Drake, Elliott Smith, The Beatles. A dalokat meghallva tovább erősödött bennem a szimpátiaérzés: akusztikus gitár mellé prüntyögő, elbűvölő, kedves, bájos, naivitással sújtott, a Moldy Peaches egykori énekesnőjét, Kimya Dawsont idéző kislányos énekhang, és abszurd humorral felvértezett szövegek arról, hogy úgy akar kinézni, mint egy tigris, a terhességről, vagy arról, hogy soha nem fog senkit úgy szeretni, mint a Flaming Lips dobosát, a Beatles Fehér Albumát és a God Only Knowst a Beach Boystól, többek között. A végső döfést a felpakolt képei adták meg.
Sok infót nem tudunk róla, mivel utálja a biográfiákat. A wikipédia mint mindig, most is segített a bajban, és kiderült, hogy már kijött tavaly egy 5 számos EP-je Not Sokute címmel, de lemeze csak idén várható, ha minden jól megy. Az erről származó, féltékenységről szóló I’ll Kill Her nagy sikert aratott Dániában, Belgiumban, Hollandiában és Ausztráliában, ráadásul Paul McCartney lánya Stella, a párizsi divatbemutatójára őt hívta el zenélni.
De amitől végképp padlót fogtam, az a Youtube-on talált dala, a My Wet Dreams volt, aminek a sorait itt olvashatjátok. Ennél viccesebb, őszintébb és nyersebb kinyilatkoztatást egy dalszövegben a szexről, nagyon kevésszer hallottam. Aki a szám meghallgatása után esetleg egy „ó micsoda némber” felkiáltással legyintene egyet, annak azt ajánlanám, hogy fusson neki még egyszer. Soko imádnivalóan slágeres, tapsolással és úúú-vokállal „körbetekert” zenei kíséret mellett; már-már zavarba ejtő közvetlenséggel, ugyanakkor lehengerlő természetességgel, bájjal és mindenféle béna, politikailag korrekt körülírás nélkül regél az imádott pasi iránt érzett szexuális vágyról, arról, amit minden normális földi halandó megtapasztal, amikor -viszonzottan vagy reménytelenül - szerelmes lesz valakibe. Nem marad más hátra, mint várni a nagylemezt, addig pedig mi, heteroszexuális férfiak is kiabáljuk együtt Sokóval a My Wet Dreams egyik sorát: I LOVE YOUR DICK.
