Az a nagy helyzet, hogy most, így 2008 vége felé, Brian Wilsonnak lenni még mindig az egyik legjobb dolog a világon. Mondom ezt annak ellenére, hogy sajnos a Mester már kicsit rozzant állapotban van. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy - némi segédlettel ugyan - elkészítse vadiúj szólólemezét, a That Lucky Old Sun-t, ami minden tisztességes év végi összesítésen rajta kell, hogy legyen. Rendhagyó módon fogom megünnepelni ezt a remek albumot, mert a Beach Boys pályafutásának legfontosabb dalai helyett tíz olyan számot választottam ki, amelyeket ugyan nem Brian Wilson írt, de a szellemisége ott lebeg mindegyik felett.
Beulah - Burned By The Sun (2001)
A neve alapján akár román garázs-rock (létezik ilyen?) zenekarra is asszociálhatnánk, de ezt a már sajnos feloszlott együttest Amerikából, egészen pontosan az Of Montreal és az Apples In Stereo által híressé tett Elephant 6 kiadótól szalasztották. Kortársaival ellentétben napfényes, kaliforniai pszichedelikus popban utaztak, amelyet legtökéletesebben a 2001-es The Coast Is Never Clear című albumon valósítottak meg. És mi más lehetne ennek a fenséges dalnak a címe szabad fordításban, mint: Leégtem a napon.
Fleet Foxes - White Winter Hymnal (2008)
Seattle-ről és a Sub Pop Records-ról még sokaknak a grunge és a Nirvana jut az eszükbe, és annyiban igazuk is van, hogy a kockás flaneling még mindig nem ment ki a divatból arrafelé, de kiegészítőnek megjelent a szakáll, és a hatvanas éveket idéző, csilingelő gitárpop. A Fleet Foxes pontosan megfelel ezeknek a paramétereknek, mellékesen pedig az év egyik legszebb lemezével dobbantottak a könnyűzenei placcra; rajta ezzel a száncsengős, "rénszarvasos", a téli Beach Boys dal kategóriáját kimerítő popcsodával.
Goodnight Monsters - First One On The Beach (2008)
Bármennyire is próbáljuk elengedni a fantáziánkat, azért Finnország képéhez nehezen tudunk fülledt nyári meleget és verőfényes napsütést kapcsolni. Úgy látszik a helyi Goodnight Monsters tagjainak sikerült a zord, apró szigetekkel szabdalt tengerpart helyére homokot, szörfösöket és csillogó óceánt képzelni, mert olyan autentikus, hatvanas évek eleji Beach Boys hangzást csiholtak a stúdióban, hogy az ember csak tátott szájjal hallgatja, miközben a szörfdeszkáját szorongatja a hóna alatt.
Jim Noir - The Only Way (2005)
Ez a manchesteri nótafa a hálószobája egyik sarkában varázsol a laptopján hamisítatlan kaliforniai hangulatot, miközben az albioni eső veri a párkányt. Idén jelent meg a második lemeze, de én a debütálásáról, a Tower Of Love-ról válaszottam az albumot lezáró dalt. A másik nagy Beach Boys rajongó zenekart, a Super Furry Animals-öt megidéző dallam abszolút hibátlan, és miközben hallgatjuk, vetünk egy utolsó pillantást az óceánba belebukó napra, majd elindulunk felfelé a Los Angeleshez közel fekvő nyaralónkhoz, hogy kinyúljunk a függőágyon.
PAS/CAL - The Bronze Beached Boys (Come On Let's Go) (2002)
A PAS/CAL egy detroiti zenekar, idén jöttek ki első lemezükkel, de előtte már piacra dobtak pár EP-t. A Handbag Memoirs-on található ez a dal, ami már a címében is megemeli a kalapját a Teremtő előtt. Ez a szám nemcsak az egyik legjobb Beach Boys hatást mutató szerzemény, de a világegyetem egyik legszuperebb dala is egyben. Tényleg. Tökéletes falzett hangon elővezetett tökéletes dallamok, szívmelengető orgona- és gitártémák, a dalt lezáró pápápá vokálerdő pedig felteszi az i-re a pontot. Csillagos ötös. Mondjuk.
Scritti Politti - Snow In Sun (2006)
Ez a furcsa nevű zenekar a walesi születésű Green Gartside vezetésével a nyolcvanas évek elején poszt-punk együttesként kezdte, majd szintipop formációként folytatta, végül 2006-os lemezükön eljutottak a csodaszép pszichedelikus popig. Bővebben itt lehet olvasni róluk. És ha a dal hallatán nem lenne nyilvánvaló a Beach Boys hatás, akkor leírom, hogy a Pet Sounds 40 éves évfordulóját megünneplő koncerten Brian Wilson előzenekara a Scritti Politti volt.
Super Furry Animals - Receptacle For The Respectable (2001)
A walesi Szuper Szőrös Állatok az elmúlt tizenöt év egyik legzseniálisabb zenekara; dallamokban, ötletességben és szellemességben oda-vissza bebőrözi és kenterbe veri a mai előadók 99%-át. Ebben a dalukban egy egész lemeznyi ötletet hordtak össze a hibátlan vokáloktól kezdve Paul McCartney répa- és zellerrágcsálásán át (ezt már egyszer elkövette az 1967-es Vegetables című Beach Boys számban), egészen a dalt lezáró halálmetál hörgésig és elektronikus zajongásig.
The High Llamas - Tilting Windmills (1998)
A Londoban élő ír zenész, Sean O'Hagan a Beach Boys-i hagyományok és a hatvanas évek filmjeinek zenéiben hempergő projektjéről van szó. Egy darabig a Stereolab tagja is volt, de legtöbbször a késő tavaszi és kora nyári napsütésben fürdő vonóshangszerelésekkel színesíti lemezeiket, ahogy ezt a Super Furry Animals és Doves albumokkal is néhanapján teszi. Saját dalaiban női-férfi vokálok, orgonák, marimbák, hárfák, vonósok és elektronikus sercegések szolgáltatnak kiváló háttérzenét délutáni ejtőzésekhez. A dalról meg csak annyit, hogy ilyen lenne egy ma készült Beach Boys szám hangszerelése.
The Ruby Suns - Look Out SOS! (2005)
Új-Zélandon Beach Boys-szost játszani nem olyan nehéz, mert ha az embert a Csendes-óceán, a ragyogó kék ég és napsütés veszi körül, akkor nyilván vicces lenne sanzonokat írni és előadni. A zenekarról már egyszer bővebben értekeztem itt, szóval nem is szaporítom tovább a szót, mert ez a bájos dal és fátyolos énekhang önmagáért beszél.
U.N.P.O.C. - Been A While Since I Went Away (2003)
A popzenében az a szép, hogy még az olyan csúnyácska és visszahúzódó emberek is lehetőséghez juthatnak, mint a skót Tom Bauchop, aki gyakorlatilag egy személyben viszi hülye nevü projektjét. 2003-as bemutatkozása, a Fifth Column egy nagyszerű pszichedelikus szobapop lemez; Pixies, Beta Band és Beach Boys hatásokkal, torokszorító dallamokkal, Bauchop pincéből előtörő hangjával. Ez a dal pedig megmutatja milyen zenét írna Brian Wilson, ha az elviselhetetlenül szar időjárás miatt beszorulna egy edinburghi egyszobás lakásba.
