Mielőtt azt hinné a drága olvasó, hogy egy magyar népmesébe fogok belekezdeni, gyorsan közlöm, hogy szó sincs erről, bár a cikk témája annyiban köthető a magyarhoz, hogy most két hazai videó felé fordítjuk popzenére érzékeny radarjainkat.
Az Óriás nevű zenekarról bővebben itt lehet olvasni, én inkább csak annyit fűznék hozzá, hogy megjelent az első lemezük, valamint az azt beharangozó klip, és le kell az állnak esni, mert örülhetünk, hogy van egy rendes, énekelhető-ordítható dalokat író ROCKZENEKARUNK, akik ráadásul magyarul dalolnak nekünk, és nagyjából kenterbe verik a legtöbb, "nyugati" piacra rágörcsölő, angolul éneklő honfitársunkat, miközben - paradox módon - ezekkel a magyar szövegekkel ők állítanak fel nemzetközileg is elfogadható színvonalat. Michael Gondry kedves papírmasé figuráit megidéző videó pedig már csak hab a tortán.
A másik videó meg a Csermanek Lakótelep nevű együttes következő nagylemezét megelőlegező dalhoz, A táncoshoz készült. Róluk már réges-régen meg kellett volna emlékeznem, mert Szőnyeg, a basszusgitárosuk földim, ráadásul köszönőviszonyban is vagyok vele, de ez mind nem számít, mert e szubjektív ténytől eltekintve is csak azt tudom mondani, hogy az egyik legviccesebb magyar zenekarról van szó. Csabi, az énekes, Spar-os szatyorba tekert miniszintijével, az arra néhanapján felpakolt szalámikkal az egyik legmókásabb magyar frontember evör. Kádár János eredeti nevéről elnevezett formációról szívesen írnám azt, hogy punk együttes, de súlyos hibát követnék el, ha kategóriák közé szorítanám be őket. Ez itt kérem a NAGYBETŰS MŰVÉSZET, KÉT IGAZÁN NAGY FORMÁTUMÚ ALKOTÓ közös összművészeti produkciója. Az oldalukról pedig tessenek szívesek letölteni minden egyes számot. Személyes kedvencem az Urbanizáció, és ha egyszer dokumentumfilmet rendezek a szocialista építészet csodáiról, akkor biztosan ezt a dalt fogom aláfestő zenének választani. Az pedig nem is lehet kérdés, hogy Kádár János újratemetésén melyik zenekarra hárul a talpalávaló húzásának fontos szerepköre.