Kedves szemüvegesek, kötött kardigánosok, szobában gubbasztó naiv álmodozók, jó hírt hoztam. Nem, sajnos még nem jelent meg az új Belle & Sebastian, viszont lesz mivel kibekkelni a hátralévő időt, méghozzá ezzel a lemezzel itt. A 2003-ban alakult Bishop Allen egy brooklyni zenekar, két gyerekkori barát, Justin Rice és Christian Rudder közös produkciója, amit a Harvard egyetem elvégzése után hoztak össze, és körülbelül ugyanazzal a minimalista, lüke, kedves, gyógyegér gitárpoppal szórakoztatják az arra fogékonyakat, mint New York hasonló városrészéből érkező, szintén kéttagú They Might Be Giants, az énekhangról meg az előbb emlegetett skótok dalos pacsirtája, Stuart Murdoch juthat eszünkbe. A Grrr… a harmadik albumuk a sorban, és én már most kinevezem 2009 egyik legszórakoztatóbb tavaszi lemezének. Egyszerűségükben nagyszerű, pár akkordos gitárpilinckázások; a háttérben finoman meghúzódó apró csilingelések, itt egy kis trombita, ott meg egy hegedű, lökött szövegek, és annyi gyermekien kedves-játékos, fülbemászó dallam, amennyit náluk sokkal ismertebb zenekarok három lemez alatt sem bírnak összehozni. Miután meghallgattuk, nincs más dolgunk, mint felvenni az állatmintás pólót, a bársonynadrágot, és meghívni a szemközti házban lakó lányt egy kétgombócos fagyira. Legyen mondjuk puncs és vanília.
Világ kardigánosai egyesüljetek! - Bishop Allen
2009.03.06. 09:51 söcsö
Szólj hozzá!
Címkék: zene ajánló they might be giants bishop allen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://musicismyradar.blog.hu/api/trackback/id/tr59984800
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
