Mi van akkor, ha azt mondom, hogy ez a lemez itt a garázsrock műfajának egyik legjobbja ebben az évtizedben? Valószínűleg semmi, mert sokszor hallottunk ehhez hasonló bombasztikus kijelentéseket, másrészt meg maga a zsáner sem biztos, hogy sok embert érdekel már. Mindezektől függetlenül a fekete bőrű Mick Collins vezette The Dirtbombs 2003-as Dangerous Magical Noise című lemeze óta én nem hallottam ennyi ordítható, fülbemászó dalt garázsrock albumon. Omaha (Nebraska) városából származó testvérpár (Clayton and Jeremiah McIntyre) által „hajtott” Box Elders a debütálásán lenyűgöző lendülettel szalad végig fél óra alatt tizennégy elképesztően slágeres számon, miközben jól hallhatóan egy másodpercig sem erőltetik meg magukat, éppen ettől olyan felszabadult és görcsmentes a végeredmény. Az Alice & Friendsen hallható zene maga a nagybetűs SZÓRAKOZÁS, a vég nélküli mókázás, egy este alatt elfogyasztott tíz üveg sör, egy körbeadott joint, egy jól sikerült éjszaka a világ legédesebb csajával. Egy olyan házibuli, ahol a csontrészeg haverjaid a medencébe hánynak, a virágcserepek a szomszéd autójának motorháztetőjén landolnak, a WC papír tekercsek a csajok derekára kerülnek, miközben a dj semmi olyat nem tesz fel, ami 1968 után készült volna, csak Farfisa orgonás beatdalok, surf-rock, Nuggets válogatásokról ismert zenekarok szólnak a lehető legpiszkosabb hangzással. Hogy ebben egy cseppnyi eredetiség sincs? Hát kit érdekel, ha a suli legjobb csajának mellét fogod, és hangosan éneklitek, hogy „anything you wanna do and say all right”.