Ne szaporítsuk feleslegesen a szót, az utolsó előtti rész következik. Mp3-ak alul, egyben letölthetők.
Jens Lekman – The Opposite Of Hallelujah (2007)
Vannak bizonyos férfiak, akik minden velük szóba álló nőbe egy kicsit szerelmesek lesznek. Jens Lekman, ez a Göteborgból származó dalszerző-énekes is ilyen, és hogy személyesebb vizekre evezzek, nagyjából engem is hasonló anyagból gyúrtak, bár ez most igazából lényegtelen. Jens akár lehetne a svéd Szécsi Pál, hiszen van benne valami a hatvanas évek táncdalénekeseiből, valami szégyentelenül romantikus, amit persze szeret túlhangsúlyozni, és ebből aztán tudjuk, hogy nem kell őt teljesen komolyan venni.
Vampire Weekend – A-Punk (2008)
Lassan két éve lesz annak, hogy megjelent a Vampire Weekend debütáló lemeze, elmúlt a hype, így nyugodt körülmények között teszteltem le, hogy még mindig működőképes-e az album. És meg kellett állapítanom, hogy igen, nagyon is az. Az A-Punk az elmúlt évek egyik legnagyobb BULISZÁMA, amire a legtöbbször kapkodtam fel a lábaimat 2008 januárja óta.
Neon Neon – I Lust U (2008)
Gruff Rhyst természetesen most sem lehet lekaparni a listámról, de hát nem tehetek róla, ha egyszerűen nem tud hibázni. A dal és a projekt érdekessége, hogy Gruff ezúttal mellőzte a Beach Boyst és a hatvanas évek pszichedéliáját, és bátran hozzá mert nyúlni a nyolcvanas évek szintipopjához, és hát mit ad isten, ebből is jól jött ki.
Be Your Own Pet – The Kelly Affair (2008)
Jemina Pearl madárcsontú, törékeny 18 éves kiscsajként tűnt fel a Be Your Own Pet élén úgy 2005-2006 táján, és hát nem lehetett nem imádni ezt a vadóc tinit, ahogy a zenekar noise-os, punkos rockzenéje sem hagyott hidegen. Az első lemezük egyértelműen jobb, de a második, búcsút jelentő albumukon szerepelt a legnagyobb slágerük, a Kelly Affair. A zenekar feloszlott, de szerencsére nem maradtunk Jemina nélkül, hiszen nemrég jelent meg első szólólemeze.
Titus Andronicus – Titus Andronicus (2008)
Az igazi twee pop arc odáig van minden olyan zenéért, amiben taps vagy türürürü vokál, illetve ennek a kettőnek a keveréke van. Na, Titusék ebben a dalban ezekkel az eszközökkel élnek, csak ők nem twee pop zenekar, ezért hozzá csordavokált és sakálvonyítást párosítanak, amiből aztán valami egészen lehengerlő dolog születik.
Jamie Lidell – Another Day (2008)
A madárcsicsergéssel induló Another Dayről egyetlen egy dolog eszembe: egy meleg kora nyári nap, éppen kikelsz az ágyból, kitárod az ablakot, leintegetsz az éppen arra járó postásnak, átkiáltasz a szomszédnak, hogy „ugye minden rendben, segítsek valamiben?”, táncolva leugrálsz a lépcsőn, azzal a lendülettel kinyitod a hűtőt, majd megiszol egy friss pohár kakaót, majd kimész az utcára, és minden szembe jövő embernek mondasz pár kedves szót.
Brian Wilson – Good Kind Of Love (2008)
NINCS MIT MONDANOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Animal Collective – My Girls (2009)
Az Animal Collective szerintem idei lemezével szolgált rá igazán arra a rengeteg hájpra, ami az elmúlt években körüllengte őket, bár még ez sem teljesen hibátlan, két-három számot simán ki lehetett volna vágni az ablakon. A My Girls viszont nem ezek közé tartozik, és nem sok dalról lehet elmondani, hogy pár hónap leforgása alatt már fel is dolgozták.
Wavves – So Bored (2009)
Nathan Williams az indierock HATALMÁNAK tökéletes megtestesítője: egy 22 éves srác, aki akár te, kedves olvasó is lehetnél, hiszen ugyanazt az életet éled, mint ő; füvet szívsz, néha berúgsz, néha becsajozol/bepasizol, néha magányos vagy, és kurva sokszor egyszerűen csak UNOD MAGAD. HIS BAND COULD BE YOUR LIFE.
Grizzly Bear – Two Weeks (2009)
Hát most bajban vagyok, ugyanis amikor a végére hagytam a Grizzly Beart, eszembe jutott, hogy tőlük nem is ez a szám a kedvencem, hanem a 2006-os On a Neck, On a Spit, mivel azonban mindenképpen listára akartam tenni őket, ezt választottam végül helyette. Ami persze nem azt jelenti, hogy ne imádnám, hiszen ez is nagyon szuper dal.