Ne szaporítsuk feleslegesen a szót, az utolsó előtti rész következik. Mp3-ak alul, egyben letölthetők.
Jens Lekman – The Opposite Of Hallelujah (2007)
Vannak bizonyos férfiak, akik minden velük szóba álló nőbe egy kicsit szerelmesek lesznek. Jens Lekman, ez a Göteborgból származó dalszerző-énekes is ilyen, és hogy személyesebb vizekre evezzek, nagyjából engem is hasonló anyagból gyúrtak, bár ez most igazából lényegtelen. Jens akár lehetne a svéd Szécsi Pál, hiszen van benne valami a hatvanas évek táncdalénekeseiből, valami szégyentelenül romantikus, amit persze szeret túlhangsúlyozni, és ebből aztán tudjuk, hogy nem kell őt teljesen komolyan venni.

Lassan két éve lesz annak, hogy megjelent a Vampire Weekend debütáló lemeze, elmúlt a hype, így nyugodt körülmények között teszteltem le, hogy még mindig működőképes-e az album. És meg kellett állapítanom, hogy igen, nagyon is az. Az A-Punk az elmúlt évek egyik legnagyobb BULISZÁMA, amire a legtöbbször kapkodtam fel a lábaimat 2008 januárja óta.

Gruff Rhyst természetesen most sem lehet lekaparni a listámról, de hát nem tehetek róla, ha egyszerűen nem tud hibázni. A dal és a projekt érdekessége, hogy Gruff ezúttal mellőzte a Beach Boyst és a hatvanas évek pszichedéliáját, és bátran hozzá mert nyúlni a nyolcvanas évek szintipopjához, és hát mit ad isten, ebből is jól jött ki.

Jemina Pearl madárcsontú, törékeny 18 éves kiscsajként tűnt fel a Be Your Own Pet élén úgy 2005-2006 táján, és hát nem lehetett nem imádni ezt a vadóc tinit, ahogy a zenekar noise-os, punkos rockzenéje sem hagyott hidegen. Az első lemezük egyértelműen jobb, de a második, búcsút jelentő albumukon szerepelt a legnagyobb slágerük, a Kelly Affair. A zenekar feloszlott, de szerencsére nem maradtunk Jemina nélkül, hiszen nemrég jelent meg első szólólemeze.

Az igazi twee pop arc odáig van minden olyan zenéért, amiben taps vagy türürürü vokál, illetve ennek a kettőnek a keveréke van. Na, Titusék ebben a dalban ezekkel az eszközökkel élnek, csak ők nem twee pop zenekar, ezért hozzá csordavokált és sakálvonyítást párosítanak, amiből aztán valami egészen lehengerlő dolog születik.

A madárcsicsergéssel induló Another Dayről egyetlen egy dolog eszembe: egy meleg kora nyári nap, éppen kikelsz az ágyból, kitárod az ablakot, leintegetsz az éppen arra járó postásnak, átkiáltasz a szomszédnak, hogy „ugye minden rendben, segítsek valamiben?”, táncolva leugrálsz a lépcsőn, azzal a lendülettel kinyitod a hűtőt, majd megiszol egy friss pohár kakaót, majd kimész az utcára, és minden szembe jövő embernek mondasz pár kedves szót.

Brian Wilson – Good Kind Of Love (2008)
NINCS MIT MONDANOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az Animal Collective szerintem idei lemezével szolgált rá igazán arra a rengeteg hájpra, ami az elmúlt években körüllengte őket, bár még ez sem teljesen hibátlan, két-három számot simán ki lehetett volna vágni az ablakon. A My Girls viszont nem ezek közé tartozik, és nem sok dalról lehet elmondani, hogy pár hónap leforgása alatt már fel is dolgozták.

Nathan Williams az indierock HATALMÁNAK tökéletes megtestesítője: egy 22 éves srác, aki akár te, kedves olvasó is lehetnél, hiszen ugyanazt az életet éled, mint ő; füvet szívsz, néha berúgsz, néha becsajozol/bepasizol, néha magányos vagy, és kurva sokszor egyszerűen csak UNOD MAGAD. HIS BAND COULD BE YOUR LIFE.

Hát most bajban vagyok, ugyanis amikor a végére hagytam a Grizzly Beart, eszembe jutott, hogy tőlük nem is ez a szám a kedvencem, hanem a 2006-os On a Neck, On a Spit, mivel azonban mindenképpen listára akartam tenni őket, ezt választottam végül helyette. Ami persze nem azt jelenti, hogy ne imádnám, hiszen ez is nagyon szuper dal.