Már régóta akartam írni a következő zenekarról, és annak egyik daláról, csak aztán mindig közbejött valami. Most azonban végre sorra kerülhet, hiszen a kéttagú, brooklyni Glass Ghost The Same című dala sokadszori hallgatásra is ámulatba tud ejteni, csak egy baj van: nem nagyon tudom elmagyarázni, hogy mit hallok. A paramétereket persze körül tudom írni: Herman Dünét idéző folkos énekhang, az alá viszont nincs más bepakolva, csak egy dob, és valami régi billentyűs cucc, ami egyszerre viszi a basszust és a ritmust; lüktet, zsibong, kacskaringózik, keringőzik, aztán bejön a képbe néhány robothang is, és eközben rettentően szórakoztató az egész. De hogy most ez mi, arról aztán tényleg fogalmam sincs. A lemez október 27-én jelent meg, de egyelőre sehol sem találom, a myspace-en viszont meghallgatható még pár szám, amelyek sajnos már nem érik el a The Same összetettségének és kiszámíthatatlanságának a szintjét. Nem baj, ez a szám így is az egyik kedvencem az idén.
