Végül is, nem történt semmi különös. Csak feloszlott egy zenekar. Mert a legtöbb zenekar előbb-utóbb fel szokott oszlani. A Kispál inkább utóbb, mint előbb, mert azért valljuk be, az utolsó 5 (10?) évben gyakorlatilag nem sok értékelhető dolgot tudott felmutatni. Viszont addig. Mégiscsak az elmúlt húsz év kevés vállalható magyar együttesének egyikéről beszélünk. Akiket szerencsére jópárszor volt alkalmam látni. Ezek közül az egyik legkedvesebb élményem 1997-ben a pécsi, 10 éves jubiláló koncert volt, ahol belépésnél rá lehetett írni a nevünket egy cetlire (vagy hogy volt,  nem emlékszem már pontosan, jó régen volt), és a Happy Borzday hivatalos koncertlemez cd változatára rákerült a nevünk. Nekem akkor még nem volt cd lejátszóm, így KAZIN vettem meg az albumot. A cd változat azóta sincs meg. De lehet, hogy egyszer megveszem, és elolvasom rajta a nevemet. Haha. Szóljon hát a Következő buszon című Kispál dal, mert ez az egyik kedvencem (éppen az előbb  olvastam, hogy egy híres újságírónak is), mert hát hányszor, de hányszor ígértük meg, hogy rajta leszünk a következőn, és egyébként is ennek van a legszívbemarkolóbb dallama. Nekem hiányozni fognak.