Jön az új Of Montreal lemez, és én ennek örülök, még akkor is, ha az előző szinte hallgathatatlanul idegesítő volt a túlzásba vitt kísérletezéstől. A 2004-es Satanic Panic In The Attic és a 2007-es Hissing Fauna azonban ott van a kedvenc lemezeim között a kétezres évekből. A Sex Karma viszont több mint bíztató; Kevin Barnes remélhetőleg visszatér a "rendes", "normális" popdalok írásához (az előzőleg már megjelent kislemez, a Coquet Coquette is ezt bizonyítja), persze nem véletlenül tettem idézőjelbe ezt a két jelzőt, mert ha az Of Montreal mondjuk a Föld, akkor a normális szó meg minimum a Neptunusz, de inkább a Plútó.

Szóval a False Priest soulosabb, funkosabb cucc lesz a hírek szerint (ezek a műfajok - főleg a funk - különben már az előző lemezt is uralták, csak mondom, túl sok volt benne az elmebaj), és ezt támasztja alá ez a dal, amit nem mással énekel el, mint Beyoncé húgával, Solange-val, akinek legalább akkora szexuális karmája van, mint nővérének. A fellépés amúgy "csak" a szokásos Of Montreal szürreális popszínház, ami ezekkel a befestett arcokkal, vicces módon erősen emlékeztet a KFT zenekar Bábu vagy dalának legendás előadásához. És érdemes lecsekkolni 5:00-nál, amikor már lement a dal, és Jimmy Fallon is elbúcsúzott, rázendít egy funkos-hiphopos alapra a házi zenekar, a The Roots (amely mellesleg "civilben" egy szuper hiphop együttes), és Solange elkezdi rázni a csípőjét, na attól szintén meg lehet őrülni.