A lemez elkövetői két irányból érkeztek, az egyik Németországból, ő volt Gershon Kingsley (ő írta a Hot Butter által híressé tett Popcorn című számot), a másik pedig Franciaországból, őt meg úgy hívták, hogy Jean Jacques Perrey, és mindketten előszeretettel kísérleteztek, babráltak mindenféle elektronikus ketyerével, hangszerekkel, például a Moog szintivel. Így aztán nem meglepő, hogy hamar egymásra találtak.  

 

Érdemes egy kicsit kitérni a lemez készítésének technikai hátterére is, mert még abban a korban vagyunk, amikor nincsenek hipermodern kütyük, se samplerek, ezért az emberi találékonyság és kreativitás jobban kidomborodhatott. Perrey és Kingsley az albumra a különféle hangmintákat és a rengeteg állathangot az egyes hangszalagok szétvagdosásával, majd saját kezű összeragasztásával tudták feltenni. A végeredményen ezekből a kezdetleges megoldásokból semmi nem hallatszik, abszolút természetesnek és magától értetődőnek hangzik az egész; burjánzik az idióta hangoktól, Moog puttyogásoktól meg egy rakás ismeretlen eredetű zajtól, miközben fülbemászóbbnál fülbemászóbb, elképesztően aranyos témák kergetik egymást, mint Benny Hillt a feldühödött embertömeg.

 

 

Az alig félórás lemezzel meg tényleg sikerült minden 7 éves kisgyerek álmát megvalósítani. Olyan az egész, mint egy óriásira fújt rágógumi, ami aztán harsány nevetés kíséretében, hangosan kipukkan, vagy amikor sámlira álltunk, csak azért, hogy az alattunk lévő erkélyen kihajoló bácsi/néni hajába tudjuk köpni a cseresznyemagot, vagy egy nagy adag vanília-puncs fagylalt szétkenése valamelyik játszótársunk arcán a mászóka mellett. Nem csoda, hogy aztán olyan klasszikus gyerekműsorokban használták fel ezeket a dalokat, mint a Szezám utca, vagy a Keménykalap és krumpliorr, a The Little Man From Mars című dal meg egészen biztosan mintául szolgált a Kockásfülű nyúl főcímzenéjéhez, és néhány dalról még az Egér a Marson is eszembe jutott. De a Beastie Boys is erről az albumról nevezte el az egyik LP-jét, amin a Check Your Head és az Ill Communication lemezeken szereplő instrumentális, jazzes-funkos, orgonás bohóckodásoktól hemzsegő dalaikat válogatták össze. És a Smash Mouth zenekar a legnagyobb slágerének, a Walkin’ On The Sunnak az elején hallható, hápogáshoz hasonló hangot is erről a lemezről mintázta.

 

Szóval ha még nem lenne meg, akkor töltsd le, és mindenképpen mutasd meg valamelyik 10 év alatti rokonodnak, hogy aztán hangosan nevetve, addig ugráljatok rá az ágy közepén, amíg be nem veritek a fejeteket a plafonba.