Hát legyen akkor megint egy kis „régizés”, bár most nem a távoli múltba megyek vissza, hanem csak úgy kábé tíz évet. Ugyanis ma délután hosszú idő után újra elővettem a BS 2000 Simply Mortified lemezét, és nagyon jól tettem, mert a Perrey And Kingsley albumhoz hasonlóan ez is előhozta belőlem az infantilis és megkergült kisgyereket.
Nekem a Beastie Boysból Adam Horovitz (Ad-Rock) a kedvencem, mert mindig azt a gyereket juttatja eszembe, aki folyton rossz fát tesz a tűzre, majd megbánóan aranyos arccal próbálja kihúzni magát a felelősség alól, szóval igazán cuki egy figura, és a legőrültebb ötletei is neki vannak, így nem meglepő, hogy a Beastie Boysnak már túl gyogyós zenei megfejtéseire alapozva létrehozta a BS 2000 nevű projektjét, amiben tettestársa a több BB lemezen is doboló haverja, Amery Smith volt.
Az albumot 2000-ben vették fel, majd 2001 elején adták ki, szóval a Simply Mortifiedet akár Ad-Rock válaszaként is értelmezhetjük az „ezredforduló kihívásaira”, és jaj, istenem, mennyire, mennyire, de mennyire szórakoztatóak és szimpatikusak ezek a válaszok. Amúgy persze hülyeségeket beszélek, nem kell itt értelmezni semmit, mert az album az égegyadta világon nem állít semmit, hiszen mi sem áll távolabb ezektől az arcoktól. Bocsánat, de idéznem kell a másfél perces szupersláger, a Wait A Minute szövegéből: "tök jó itt a hullámvasúton, foglaltam neked egy helyet, de amikor beszélni akartam hozzád, egy madár belerepült az arcomba". Szóval nagyjából erről szól a lemez. Aha, semmit sem állítani sokkal könnyebb út, vághatná rá bárki, és igaza is lenne, de hát Adamék nem sokat törődtek ezzel (és engem sem nagyon érdekel). Ők csak levonultak a ház aljában felállított stúdióba, mindenféle lim-lom, kacat és régi analóg szintik közé, amiket biztosan a rozsdás szánkó mellől halásztak elő, fabrikáltak néhány fejbekólintó hiphop/funk alapot, és azokra tolták az alagsori lo-fi-debil-gyógy-minimál-popot, 20 dalt/daltöredéket, 40 percben (Adam többször is dalra fakad, a szokásos torzított vinnyogás mellett, és igazán jól áll neki, de tényleg!). És hogy mennyire a „csináld magad” punk szellemiség lengi be a lemezt, azt jól bizonyítja, hogy a szomszédék tíz éves kislányát hívták el több dalba vokálozni-beszélni-"gügyögni" (a lány közben már felnőtt). Ugye-ugye, ebből is látszik, hogy a profi stúdiómunka mindig gondosan kiválasztott énekesnőt kíván! És az sem véletlen, hogy például a The Scrappy videójáték zeneként végezte. Hah, és még mosodai kalandok is vannak itt ám! Szóval, gyerekek, ez itt már nem az alsó tagozat, hanem egyenesen a nagycsoport!!!
