Kicsit szomorú vagyok. Van nekünk a The Qualitons nevű zenekarunk, abszolút szimpatikus az egész, hatvanas-hetvenes évek gyökerű beat-soul-funk, elsősorban magyar hagyományokból táplálkozva; első, igazi stúdiólemezük is megjelent (itt lehet meghallgatni), szóval mondom, teljesen vállalható a dolog. Ám lenne itt mégis valami. És most a dalforma elkötelezett híve szól belőlem. Ugyanis ezen az albumon találunk tizennégy tényleg nagyon profin és szuperül eljátszott dalt, amiknek azonban a nagy része instrumentális, amivel igazából semmi gond nincsen. Csak hát ott van három, énekkel rögzített szám is. És micsoda számok, te jó ég, főleg az Éjjel a sötétben (persze a Wandering Will se kutya), ami talán az utóbbi idők legjobb magyar nyelvű száma, amit anélkül hallgathatnának meg a szüleink és mi is, hogy magyarázkodnunk kellene egymás előtt. Tehát én csak arra kérném őket, hogy nyissanak tovább bátran a dalforma felé (mert hallhatóan kurva jól megy nekik), és ne az jelentse az izgalmat, hogy püfölik a dobot, pengetik a gitárt, vagy teli tüdőből fújják a harsonát (amit, ismétlen, nagyon profin csinálnak), mert így akár lehetne egy kurva jó beatzenekarunk, amibe bőven beleférne a soul és a funk is.