Hát ezt nem gondoltam volna. A minap valamelyik blogról letöltöttem egy Paleo név alatt futó dalszerző-énekesnek a The King James Fakebook című dalát, meg is tetszett, mert nagyon ügyesen variálja Devendra Banhart és Herman Düne jobb pillanatait, úgyhogy gondoltam kicsit jobban utánanézek a dolgoknak, aztán a vége az lett, hogy belecsöppentem egy gyönyörű történetbe.
Kiderült, hogy David Strackany a neve, amerikai, és 2006. április 16-a és 2007. április 15-e között véghezvitt egy monumentális vállalkozást. Autójával végigjárt 152 amerikai várost, adott 215 koncertet, ott aludt, ahol éppen tudott, eközben minden nap írt egy dalt, rögzítette a laptopján, és szépen sorban felpakolta őket a honlapjára The Song Diary címszó alatt. Még nem kezdtem el letöltögetni őket, inkább a videói között kutattam a youtube-on, de máris találtam több ígéretes dalt, a legjobban az alábbit bírtam, aminél hangulatosabb videót régen láttam már. Az egyik legrégebbi amerikai város, a virginiai Fredericksburg történelmi részének néhány utcáján és sikátorán battyog keresztül egy szál gitárral, és károg ifjú Bob Dylant idéző orrhangon (a számot Floridában írta, 2007. január 31-én). Engem teljesen lenyűgözött. És hopp, most nézem, írt egy dalt I'm Budapest címmel.
