Milyen jó, hogy már megint fogalmam sincs arról, hogy a kanadai The Whitsundays zenekar Saul című lemeze mit keres a mappáim között. És milyen jó, hogy már megint szuper volt a megérzésem. Nem elég, hogy egy gyönyörű popcsodát is találtam rajta (lásd az alábbi vicces videót), ami kicsit ki is lóg az albumról a tiszta, átlátható hangképeivel, de a lemez többi része se béna. Ropogós-sistergős 60s pszichedélia, Syd Barrett-féle zizzent fajta, félelmetes huhogó vokálokkal, horrorfilmzenés hatásokkal (a Silent In The Wind olyan, mintha Syd Barrett énekelné egy kísértetfilm betétdalát), de benne vannak a The Coral korai agymenései vagy a Beta Band földönkívüli dallamai is. Szeretlek söcsö!
