A belfasti Girls Names zenekarról már tök régóta akarok írni, de valamiért mindig halogattam a dolgot. Bár igazság szerint akkor sem történne nagy tragédia, ha még ez a pár sor sem lenne róluk, mert messze nem kiemelkedő zenekar, és azok a műfajok, amelyekből merít, már régóta a könyökünkön jönnek ki, ám mégis van benne valami, amitől nem tudok szabadulni. Szóval két srác, kiegészülve egy basszusgitáros csajjal, a zene lüktetése poszt-punkos, de nem a végletekig precíz és feszes változat, inkább mintha folyamatosan szét akarna esni az egésznek az alja, sőt a dobos mintha nem is találná el az alaplüktetést; néha talán gyorsabban, néha meg talán picit lassabban üti, bár lehet, hogy csak rosszul hallom, és ez tök hülyeség. A gitár néhol szörfösen visszhangzik, van benne egy kis noise-os kosz is, és egyébként is olyan az egész, mintha egy barlangban vették volna fel, a szomorú hangú énekest meg hátrakeverték, és valahonnan a mélyből érkezik meg a vokál. Két EP-jük érhető el (Girls Names, You Should Know By Now), ezek közül nekem az előbbi jön be jobban, ezen találtam karakteresebb és emlékezetesebb dalokat. Szerintem érdemes egy próbát tenni velük, hiszen mibe kerül végighallgatni kilenc, rövid számot? Semmibe, nyilván.
