A legtalálóbb stílusmeghatározás, amit mostanában olvastam, ugyanis tökéletesen illik a Reading Rainbow új dalára. Ja, merthogy megint Reading Rainbow. Alig jelent meg új lemezük, a Prism Eyes, és videójuk (amit az előző posztban tárgyaltam), máris itt egy közös kislemez, a Coasting zenekarral, amelyben Vivian Girls és Dream Diary tagok kínozzák a gitárt. De Rob se bánik vele kesztyűs kézzel, úgy söpör, serceg és rastog, hogy még mindig cseng tőle a fülem. Az Euphoria meg aztán tényleg úgy szól, mintha egy kisebb tornádó tarolta volna le a hallójárataimat. A videót is úgy tudnám csak elképzelni a dalhoz, hogy Sarah és Rob állnak valami réten, játsszák a számot, miközben körülöttük mindent szétvisz a szél, repkednek a házak, tehenek, autók, a hajukat és a ruhájukat tépi, de ők csak állnak rendületlenül, mintha mi sem történt volna, majd elcsitul minden. Frissítés: közben már meg is született a videó a dalhoz, és majdnem igazam is lett, csak éppen a vihar hiányzik belőle, haha.
