Nem rajongok túlságosan a háttérvetítésekért. Mármint nem zavar különösebben, de sokszor teljesen felesleges szemfényvesztésnek érzem. Viszont ha van zenekar, amelynek a koncertjén szívesen bámulnám, ahogy geometrikus alakzatok bújnak ki a földből, miközben a háttérben valami pszichedelikus tűzhányó okádja ki magából a füstöt és a hamut, akkor az az angol The Soundcarriers lenne. Nyáron viszonylag sokat hallgattam a második albumot, de valamiért aztán nem írtam róla, most azonban elővettem megint, és úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom szó nélkül. Amúgy Stereolab és Broadcast rajongók előnyben (ismét!), mert gyönyörűen, telten szóló retrofuturista pszichedelikus popjuk az előbb említett két zenekar által bezárt 60 fokos szög felénél azaz 30 foknál található. Na jó, hagyjuk a hülye hasonlatot, hallgassátok meg inkább a Celestét, aztán vetítsetek valamit a szoba falára. De pszichedelikus legyen ám! Ja, és szegény Chris Dedrick is a kedvencei között emlegette őket.