Egyszeri Ernő (ő is küldött listát) mikroblogján találtam tegnap este egy videót, ami alá az volt írva, hogy az év (mármint a tavalyi) legizgalmasabb klipje. A klip persze valóban nem túl izgi, illetve szerintem így is tök vicces, mindegy, most nem is ez a lényeg, hanem az alatta megszólaló zene. Amikor először meghallottam, annyit tudtam csak mondani, hogy húúú. Aztán letöltöttem a lemezt, és akkor meg azt, hogy aztaaaaa.

A Yellow Ostrich mögött egy aranyos srác, Alex Schaaf áll (a képen szakáll nélkül), társa pedig a Bishop Allenből ismerős Michael Tapper (értelemszerűen ő a szakállas). Tavaly októberben megjelent lemezét nagyrészt egyedül vette fel különböző helyeken (üresen álló moziban, lakásban, garázsban), ami azért érdekes, mert a sok vokáltól úgy tűnik, mintha többen énekelnének a lemezen, de ezeket is Alex rögzítette különböző sávokra. Nekem egyből az jutott eszembe, hogy olyan az egész, mint egy hálószobába zárt Akron/Family-The Dodos-Grizzly Bear hármas. Egyszerre szép, vicces és felkavaró dallamok, minden dalban egy-egy váratlan csavar, fordulat, de közben mégis azonnal mászik a fülbe az egész. Lenyűgöző, de tényleg. Alább a lemez egyik csúcspontja, a Whale, az előbb emlegetett videóval együtt, alatta meg egy elképesztően jó élő fellépés, itt is előkerül a Whale, és a lemez leggyönyörűbb dala, a Mary, bár a vokálokban itt már többen is Alex segítségére sietnek. A The Mistresst itt lehet meghallgatni, és akinek megtetszett, innen szedheti le.

Yellow Ostrich, Traffique, High Life | A Take Away Show | Live @ CMJ 2010 from La Blogotheque on Vimeo.