Most, hogy lassan 20 fok lesz kint, és a fák is rügyezés előtt állnak, ki más is következhetne, mint a Nő, aki nem egyebet állít, minthogy Jönni Fog A Halál, és ez most nem tréfa!!! Na jó, igazából nem akarnék gúnyt űzni a Death Will Come című dalból, mert szerintem egy tök szép szám, éteri vokálokkal, főleg az áááá rész tetszik benne. A lemezzel viszont már egy kicsit több bajom van. Ja, amúgy a Phaedra nevű előadóról beszélek, ő egy norvég énekesnő, akinek persze van rendes neve is, Ingvild Langgard.
A honlapja sajnos nem sok jóval kecsegtet, mármint túlságosan is ki van hangsúlyozva, hogy ő Művész, aki a dalszerzés mellett fotózik, filmezéssel is foglalkozik, sőt, néha performance-okat is előad, és hát igen, bizony még installációk is kicsúsznak a kezei közül, szóval csupa olyan dolog, ami inkább visszatetszést, mint szimpátiát kelt egy popzenei előadó esetében. Legalábbis engem sokkal jobban érdekel az installációi helyett, hogy milyen dalokat ír.
Talán azért okozott csalódást az egész lemez, mert a honlapon a fenti dolgok mellett azt az infót is elszórták, hogy akár Joe Boyd is lehetett volna a lemez producere, úgy negyven évvel ezelőtt, és máris elképzeltem magamnak, hogy ez egy szuper folkos pszichedelikus album, amiből én bármikor és bármennyit hajlandó vagyok elfogyasztani, és aztán jött az előbb emlegetett nyitószám, ami csak tovább fokozta az izgalmakat, már vártam is, hogy na, ez lesz az egyik kedvenc lemezem idén, de sajnos a The Sea gyorsan belesüllyedt hol ebbe a misztikus, északi folkba, vagy mibe, hol meg unalmasabb dream popba, és maguk a dallamok sem túl érdekesek, egyedül a Sister okozott további pulzusszám emelkedést, aztán nyolc dal után le is járt a lemez. Nem baj, a Death Will Come azért így is megmarad a kedvenceim között, és ki tudja, még bármi lehet, hiszen ez egy trilógia első darabja, várjuk meg inkább, hátha az a másik két album jobban sikerül.
