Hú, állatos poszt következik! Cicás! Sőt, hogy tovább fokozzam az izgalmakat, egyenesen cicaszemekkel fogunk most farkasszemet nézni! Jaj! A zenekar neve Cat's Eyes, a lemez címe is, és erős a gyanúm, hogy listán fogja nálam végezni decemberben. A produkció nem teljesen új, abban az értelemben, hogy az egyik tagja már befutott egy másik műfajban: ő Faris Badwan, a The Horrors énekese, aki egy Rachel Zeffira nevű énekesnővel állt össze, és hát a végeredmény egészen varázslatos lett.

Ugyanis van egy jó hírem azoknak, akiknek hozzám hasonlóan még mindig fáj szegény Trish halála: Rachel ha nem is tudja pótolni őt (mert nem is lehet, és talán nem is kell), de mégis egészen közel került ahhoz az élményhez, amit Keenan hangja tudott nyújtani. És bizony egyes dalok is egy az egyben idézik a Broadcast zenéjét, itt legfőképpen a Banditre gondolok, amelyben olyan lenyűgözően van összeeresztve a 60-as évek pszichedeliája a kémfilmzenék hangulatával, hogy tényleg borsózik az ember háta. Persze Rachel tud kacér is lenni, mint a Phil Spector dobokkal feldobott nyitódalban, máskor meg egész egyszerűen csak természetesen és szépen énekel, mint a The Best Person I Knowban vagy az I'm Not Stupidban, amik önmagukban is szép dalok. A legnagyobb kedvencem viszont a Not A Friend, két percnyi utánozhatatlanul andalító gyönyörűség, amit máris felvettem azoknak a számoknak a listájára, amiket végtelenre állítva szeretnék hallgatni hanyatt dőlve, kézen fogva egy lánnyal. A lemezt ide pedig a címben látható cicaszemekkel töltöttem fel, mert eredetileg én is ilyen csomagolással szedtem le.