Én akkor most jósolni fogok (bélből, nyilván): szerintem a Woods ugyanazt a pályát fogja befutni, mint a Ramones vagy a Motörhead. Ezt arra értem, hogy körülbelül 417 évig fognak létezni, kiadnak nagyjából 328 lemezt, amiket a legőrültebb Woods rajongók, de még édesanyjuk sem tudnak majd megkülönböztetni egymástól. Mert mindig ugyanazt a dalt írják meg, pontosan úgy, ahogy a Ramones és a Motörhead. Adva van egy vernyákoló énekhang, aki mintha torzított megafonon keresztül énekelne a ruhásszekrénybe bújva, valaki főzőkanállal ver dobokat, a gitárok meg úgy szólnak, mintha a gitáros ujja néha beleakadna a húrokba, szóval olykor egészen nevetséges a cucc, és teljesen érthető lenne valami felháborodott kommentelő beírása valahová, hogy DE HISZEN ILYET ÉN IS BÁRMIKOR TUDOK CSINÁLNI!!! Ok, haver, akkor CSINÁLJ JOBBAT, ÉRTVE VAGYUNK???!!!
Van új lemez megint (Sun & Shade), 2006 óta már a hatodik, és hogy milyen? Hát tök ugyanolyan, mint a tavalyi vagy a harmadik. Vagy a relatív befutást meghozó 2009-es Songs Of Shame. Mert hát U.G.Y.A.N.A.Z.T. a dalt írják meg időről-időre. Nekem amúgy ez jobban tetszik, mint a 2010-es At Echo Lake, de hogy miért, arról fogalmam sincsen. Talán elsőre jobban a fülembe másztak a szokásos lo-fi, freak folkos dallamok, de hát ebben sem vagyok biztos. Csak valamiért jobban bejön és kész. Úgyhogy én nem is méricskélek itt tovább a patikamérlegen, döntsétek el ti magatok!
