Jaj, nemár! Megint garázsrock? És egyszerre három lemez??!! Ráadásul lo-fi?!! Most komolyan, hát van neked szíved? Kinek hiányzik ez, de tényleg? De várj, mit keres itt Chad VanGaalen? Na látod, máris izgalmasabb a dolog!

Teens - Teens

Ha egy lemez a "One, two, three, four" bekiabálással indul, és olyan dalcímek vannak rajta, hogy Die With You, I Won't Waste My Time, Bleeding, hát az könnyen válhat nevetségessé, de itt valamiért mégis működik a dolog, meggyőző lendülettel zajonganak végig nyolc dalon, 16 percen keresztül. Sláger is akad, az O'Lay, és egyébként is, egy kocsmázás előtti készülődés alatt simán végig lehet pörgetni, és közben még arra is marad idő, hogy az asztalról levert ceruzatartót és a földre csapott párnát visszategyük a helyükre. Egy letöltést megér.

Thee Oh Sees - Castlemania

A Thee Oh Sees már egy fokkal komolyabb eset, egy rakás lemezzel, EP-vel és kislemezzel a hátuk mögött. A kedvenc terepük nekik is a recsegős garázshangzás, de a lo-fi jelző talán nem is annyira indokolt. Mindegy is, mert az új lemezük az egyik legjobb a műfajon belül idén, rajta az egyik legkirályabb 2011-es dallal, a Stinking Clouddal, ami pont azért szép, mert nem is annyira garázsrock, hanem egy csodálatos pszichedelikus popdal: szintivel indul, majd jön a hülye vertyogó vokál, aztán alatta úszik végig mellotron vonós alap, a háttérben meg trombitatéma tér vissza újra és újra (miközben fuvola is rászabadul néha dalra), de úgy, hogy én egyáltalán nem ismertem fel, hogy mi lehet az, annyira furán szólt, ezért szakértő segítséget kellett hívnom. Hátborzongatóan jó, annyi szent. A lemezzel maximum annyi baj lehet, hogy kicsit több szám van rajta a kelleténél (mondjuk ebből kettő feldolgozás). A letöltése azért ajánlott.

Chad VanGaalen - Diaper Island

Szóval? Chad mit keres itt? Én úgy tudtam, hogy ő dalszerző-énekes, aki néha gitáron kíséri magát, néha meg elektronikát ereszt a dalaira. Igen, jól tudtad, most azonban csinált egy ROCKLEMEZT. Vagyis hát rock is, meg nem is. Pontosabban rocklemez, de sokszínű, változatos, néhol noise, néhol garázs, meg hát pszichedelikus is, végig koszos, torz hangokkal, de az első dal például olyan, mint egy viharvert, nyers Fleet Foxes szám, az utolsó meg egy Devendra Banhart dal is lehetne, nagyjából 2004-ből, amikor Devendra még aranyos, folkos erdei manó volt, és nem modellekkel Las Vegasban összeházasodó ficsúr. Ennek amúgy már a szövege is pikáns, hiszen egy férfi énekli, hogy Shave My Pussy, hm. És két-három dal kivételével tök fülbemászó az egész, szóval ezt ajánlom a legjobban a három közül.