A kilencvenes évek végén tök nagy lelkesedéssel figyeltem az akkoriban egyre jobban elszaporodó, hangmintával dolgozó arcokat, a kedvenceim is éltek vele néha, gondolok itt Beckre, Beastie Boysra, vagy Money Markra, és annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy én is megpróbálkoztam otthon hangminta barkácsolással, de aztán gyorsan alábbhagyott a dolog (egy érdekes történet azért kikerekedett belőle, aki még nem olvasta, reblog formájában itt megteheti). Utána már csak maradt az álmodozás, hogy de szuper lenne beszabadulni valami bakelitekre szakosodott lemezbolt dohos pincéjébe, feltúrni mindenféle obskúrus lemezt, apró részleteket leszedni róluk, jól beledobálni egy samplerbe, és végül kiadni limitált példányszámú, fehér tokos kislemezeken.
Amúgy ez az egész csak a képen látható, Monster Rally név mögött meghúzódó 23 éves ohiói srácról jutott eszembe. Ugyanis nem csinál mást, mint fog egy surf, tropicalia, beach pop, soul, easy listening hangmintát; egy apró, recsegő részletet (egy fúvósrészt, egy gitártémát, egy dobot, bármit), kiáll vele egy sziklaszirtre, és amilyen messzire csak bírja, belehajítja a tengerbe, rábízva aztán a természetre, hogy csináljon vele azt, amit akar. Hol ringatóznak, hol vad hullámok ráncigálják, hol csak a szél sodorja ide-oda, hol pedig partra veti őket a tenger, lassú hullámzással, miközben folyamatosan süt a nap, és meg-megcsillan egyik vagy másik hangmintán. A teljes munkássága meghallgatható/leszedhető a bandcampen (az idei nagylemez, egy friss EP, arról van az alábbi két szám, tavalyi kislemezek, EP-k). Lemezboltot akarok, egy samplert és nyarat, lehetőleg egész évben!