Az elmúlt hetekben kevés új előadó fogott meg igazán, ezért volt ritkábban bejegyzés, meg hát amúgy is sokat posztoltam az eltelt három hónapban, szóval nem ártott egy kis pihenő. Most azonban a félév vége felé egy kicsit beleerősítek megint pár zenekarral, aztán majd június legvégén vagy július elején érkezik a szokásos féléves lemezösszesítés, és csak azért szólok előre, mert ha majd lesz valakinek kedve, akkor nyugodtan írja meg a kedvenc albumait 2011 első feléből komment formájában. Szívesen venném és érdekelne is. 

Most viszont következzék Trevor Powers (Youth Lagoon néven, a képen a billentyűknél), egy szomorú szemű zenész Idahóból, egy hálószobából, ahol mindig be van húzva a függöny és soha nem süt be a nap. Vagy hát csak erősen megszűrve. A The Year Of Hibernation amúgy kifejező lemezcím, mert közel egy éven keresztül tényleg be volt zárkózva a lakásába, hogy megírja ezeket a dalokat. Amelyek lehet, hogy nem túl változatosak, és nagyjából csak egy hangulatot ragadnak meg, de azt nagyon erősen. Adva van Trevor Daniel Johnston elfúló, magas hangjára emlékeztető, visszafogott éneke; programozott dobalapok, amik néha fel is pörögnek, és a folyamatosan zsongó, csilingelő orgona/zongoratémák, néhány elszórt gitárakkorddal a tetején, szóval elég minimál a hangszerelés, de mégis betölti a teret és maximális érzelmi töltettel bír, néhol szívszorítóan szép (és szomorú) dallamokkal. A kásásra kevert ének pedig úgy szól, mintha a mikrofontól méterekre lenne, valahol a háttérben. Az egyik legjobb példa a July, ami lógó orral, poroszkálva indul el, majd a közepe táján égnek emeli a fejét (ahogy berepülnek a képbe a videóban madarak), és Trevor kiengedett énekével egészen felkavaróvá válik.