Mindenki tudja mennyire szeretem azokat a bizonyos Beach Boys dallamokat, és minden olyan zenekart, amely azokból a bizonyos harmóniákból merít és rekonstruálja azt a bizonyos 60-as évek végi Beach Boys hangzást. Amikor először meghallottam a Firework Spraying Moont a dél-afrikai Jontitól (amit be is tettem a múlt heti KHT rovatba a Recorderen) természetesen nem volt nehéz kihallani azokat a bizonyos lebegő Beach Boys vokálokat, csak éppen széteső, kaotikus, felszívódó, majd a semmiből elővillanó futurisztikus ütemek és hangok közé befecskendezve.
Na, hát ez már mindjárt más, gondoltam magamban (miközben tátva maradt a szám), és alig vártam, hogy halljam a Twirligig című debütáló albumot. Amin ha nincs is több olyan hibátlan dal, mint az előbb emlegetett, de a hiphoppal is kacérkodó, kattogó-pattogó ritmusok és a 60-as évek végi sunshine pop dallamok (vagy éppen hangfoszlányok) összeházasítása rendkívül izgalmas elegyet alkot. És mindenképpen meg kell említenem a Nightshift In Blue-t is, hiszen ahogy a részegen imbolygó fődallam szlalomozik az űrben keringő molekulák között, az több mint varázslatos. A poszt címe nyufi érdeme.
Frissítés: a lemez linkjét leszedtem, mivel figyelmeztetett a Stones Throw Records, hogy mennyire felháborító, hogy az engedélyük nélkül tettem ki. Biztosan megtaláljátok máshol is. Vagy hát vegyétek meg!
