Soha, soha, soha, de SOHA a büdös életben nem fogom tudni megunni azt, amikor ismét feltűnik a "semmiből" néhány amerikai huszonéves (jelen esetben Tiger Waves néven), akik kiállnak valamelyik óceán (vagy tó) partjára, beleszagolnak a levegőbe, és a képzeletbeli hálójukat feldobva a levegőbe, elkapnak néhány Beach Boys, surf/beach pop és mondjuk The Shins dallamot, beleírják a saját lehengerlően boldog és szívbemarkolóan melankolikus pillanataikat, majd lemezre préselik dalok formájában. Mert ez vagyok én, a szívem nagyobbik fele egy egyszerre végtelenül vidám és végtelenül szomorú beach/surf pop dallam. Úgyhogy ezért kerül elő itt újra és újra Brian Wilson infantilisen vidám és mélabús oldala, nézzétek el már nekem. Annyit azért még hozzátennék, hogy érezni, hogy 2011-es a lemez, hiszen a hangzásról messziről ordít, hogy a lo-fi robbanás után készült. Bandcampen minden fent van a zenekartól, teljesen ingyen, kislemezek, egy EP, és az Only Good Bands Have Animal Names című lemez, amit már szanaszét hallgattam. A kiválasztott dal az album legnagyobb slágere. Ja, és az utolsó szám címe meg az, hogy Best Coast.
