Azon a nyáron szokatlanul meleg volt Stockholmban, előfordult olyan is, hogy hetekig nem ment a hőmérő higanyszála 30 fok alá. Ezt másképp nem is lehetett elviselni, csakis folyamatos vízközelben való tartózkodással, ami ugye ott annyira nem nehéz. A város csatornái tele voltak a vízbe beleugráló lányokkal és fiúkkal. Aznap is, amikor Hjalmar végigsétált valamelyik csatorna mentén, hogy találkozzon Ingával, akivel egy közeli kávézóban beszéltek meg találkozót. Jó szokásához híven előbb érkezett, mindig így szokta, legalább tíz perccel korábban, hogy legyen ideje kényelmesen elhelyezkedni, körbenézni, hogy kicsit otthonosan érezze magát, már amennyire ez belefér ilyen rövid időbe. Viszont alighogy leült, Inga is megérkezett. Nyilván ő is így szokta - villant át Hjalmar agyán, majd a torkában dobogó szívével gyorsan felpattant a székből, hogy üdvözölje. Ó, ezek szerint ő is - gondolta magában Inga, miközben látható zavarában hirtelen a hajához kapott, hogy megigazítsa. Leültek a helyükre, a pincér felvette a rendelést, és aztán elkezdtek beszélgetni. A kezdeti felfokozott izgalom idővel szerencsére kezdett múlni, főleg amikor úgy fél óra után a háttérben elindult egy lemez. Kábé az ötödik számnál egyszer csak Inga közbevágva Hjalmar egyik mondatába ezt mondta:
- De hát ez a zene teljesen olyan, mintha a Stereolab és a The High Llamas randevúzna egy tengerparti svéd kisváros kávéházi teraszán!
- Aha, tényleg, nekem is ez jutott eszembe! - válaszolta Hjalmar, miközben majdnem félrenyelte az eperlevet meglepetésében.
- Imádom ezeket a zenekarokat... - merengett tovább Inga.
- Én is, én is! - mondta szinte megkergülve Hjalmar.
És aztán visszatértek az eredeti témához, majd egy másikhoz, egy harmadikhoz, és így tovább, és szinte észrevétlenül elszállt három vagy négy óra. Mielőtt távoztak volna a helyről, természetesen megkérdezték a pincért, hogy mi volt az a szuper zene: Top Sound, stockholmi zenekar. Megköszönték a fontos infót, kiléptek a kávézóból, végigsétáltak a csatorna partján, majd Hjalmar hazakísérte Ingát.
- Holnap is találkozunk? - kérdezte végül Hjalmar.
- Hát persze... - válaszolta Inga.
Hjalmar elmosolyodott. Inga is.
