A könnyedebb csajpop után most egy kicsit kalandozzunk pszichedelikusabb, varázslatosabb dolgok felé, mondjuk mi mást is várhatnánk egy walesi leányzótól, aki ráadásul jóban van a Super Furry Animals és a Gorky's Zygotic Mnyci tagokkal. Cate Le Bon amúgy ismerős lehet többeknek, mert Gruff Rhys Neon Neon nevű szintipop projektjében ő volt a női énekhang az I Lust U című slágerben.
Cate első albuma 2009-ben jelent meg, mostantól pedig elérhető a Cyrk címre hallgató friss cucc, ami az előző, folkosabb prüntyögéshez képest már kifejezetten szörcsögő, orgonával kísért 60s pszichedeliába, túlvilági Nico féle popba, de még garázsrockba is behúz minket. A leghátborzongatóbb pillanatok a két női névről elnevezett dalban vannak, a Juliában és a Grétában, ez utóbbiban például már-már Trish Keenan (Broadcast) magasságokba tör az énekhang, aztán a végén ahogy bekúszik a trombita, ahogy a legvégén teljesen átveszi a szerepet, az tényleg kísértetjárta. A legeksztatikusabb pedig az utolsó szám, a Ploughing Out Part második része, mert egészen parádés, ahogy a kicsit elszunnyadó altatódalszerű első rész vége felpörög, és átúszik a második felvonásba ilyen orgonás, az égbe felemelkedő, aztán lassan szétcsúszó 60s psych-pop őrületbe, na, az meg kábé a leggyönyörűbb dolog, amit idén eddig poplemezen hallottam.
