Tehát ünnepi poszt, január 24-én volt 4 éves a blog, ez meg itt az 500-dik bejegyzés, ennek örömére megírtam végre egy évekkel ezelőtt kitalált ötletet, szóval következzék húsz, különböző New York-i helyhez, utcához kapcsolódó dallal egybekötött képzeletbeli városnézés, néhol szándékosan eltúlzott klisékkel, egy öregedő, kissé bogaras idegenvezető segítségével. A számok alul egy dragontape mixben meghallgathatók.

The Velvet Underground – I'm Waiting For The Man (1967)

Köszöntöm kedves utasainkat, a United Airlines járata hamarosan megérkezik New Yorkba, készüljenek fel a landolásra. Hogy micsoda? Még meg sem érkeztünk, maga már heroint akar?! Megáll az eszem! Nem érdekli semmilyen látványosság, csak egyből a drogok? Hát jó, akkor menjen a Lexington Avenue 125 szám alá, ott várja magát Lou Reed, aki ugyan már kezd meghülyülni, gondoljunk csak a Metallicával közös lemezre, de egy megbízható dealert biztosan tud keríteni magának!

Jeffrey Lewis – The Chelsea Hotel Oral Sex Song (2001) / Nico – Chelsea Girls (1967)

Na jó, ez már nekem is sok. Egyáltalán nem kíváncsi a Metropolitanre, a Szabadság-szoborra, de még arra a nyomorult Central Parkra sem?! Szóval Ön komolyan azért jött New Yorkba, hogy mielőtt belőne magának egy adag heroint, szeretné, ha szájjal kielégítené egy lány a Chelsea Hotelben? Több lány???!! Hát oké, felőlem azt csinál, amit csak akar, találkozunk tíz nap múlva a reptéren!

Nancy Sinatra & Lee Hazlewood – Greenwich Village Folk Songs Salesman (1968)

Nos, hm, nem is tudom, hogy mit mondjak. Egészen meg vagyok hatódva, egyelőre még keresem a szavakat…ahol állunk…nos…szóval képzeljék el, Greenwich Village, ó, szóval ezeknek a kedves, takaros kis utcácskáknak a járdáit olyan nagyságok koptatták, mint, hát, Mark Twain, Walt Whitman, ó, Salvador Dalí, olyan jazzóriások, mint Miles Davis, John Coltrane, hm, és hát tudják, a beatgeneráció, Allen Ginsberg, Kerouac, ó, az Úton micsoda fantasztikus regény, és ugye Simon & Garfunkel, Bob Dylan… JÚDÁÁÁÁÁÁÁÁÁS! Hogy mondja? ÁRULÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! Kicsoda maga? Én egy eredeti 1963-as folkarc vagyok, Bob Dylan elárulta a Mozgalmat, soha nem fogjuk megbocsájtani neki az 1965-ös RÉMTETTET! Atyavilág, még mindig ezt a csontot rágják, maguk semmirekellő, büdös, szektás arcok! Takarodjon innét, mert nem is tudom mit csinálok magával! MOCSKOS ZSIDÓ!!! Ez az, helyben vagyunk, Önök csak erre képesek, ANTISZEMITA FÉRGEK!!! Hú, elnézést mindenkitől, kicsit kijöttem a sodromból, csak mindig felidegesítem magam, ha Dylant bántják. Imádom, ő egy Igazi Költő!

Ramones – 53rd & 3rd (1977)

Hölgyeim és Uraim, biztos vagyok benne, hogy Önök bármikor kaphatóak pikáns és enyhén homoerotikus színezettel árnyalt történetek befogadására, akkor tessék, íme itt van egy. Szóval ahol most állunk, az 53-as utca és a 3-as sugárút kereszteződésében, szóval itt, bizony itt álldogált az utcán férfi prostiként a 70-es évek közepén Dee Dee Ramone, a híres-nevezetes Ramones zenekar basszusgitárosa. Ezeket az élményeket később dalba is öntötte, és így sikerült magából kibeszélnie a szomorú történeteket. Aztán rendes ember lett belőle, mert felesége lett meg minden, ám az élete mégis, mindezek ellenére heroin túladagolással végződött. Talán mégsem volt vele minden rendben. Tehát arra kérem Önöket, hogy még véletlenül se legyenek férfi és persze női prostituáltak és legfőképpen ne drogozzanak! Zenélni azért nyugodtan és bátran zenéljenek! Mehetünk is tovább?

Simon & Garfunkel – The 59th Street Bridge Song (Feelin’ Groovy) (1966)

Nem-nem, rossz helyen ül Hölgyem, Diane Keaton Woody Allen BAL oldalán helyezkedik el a padon. Úgy, most jó, már mehet is a fotó! Tudják mi jut eszembe még erről a hídról? Hát a Simon & Garfunkel hídról elnevezett dala! Annyira vidám és felhőtlen, az egyik kedvencem az egész világon, soha nem tudom megunni, és mindig arra tudok csak gondolni, hogy a hangulata miatt ezt kellene énekelnie Gene Kellynek az Ének az esőben ööö Ének az esőben-ben, jaj, ha valaha filmet rendeznek, soha ne adjanak neki ragra végződő címet!

Moondog – 2 West 46th Street (1953)

Pszt, egy kis csendet kérek, figyeljenek arra a hajléktalanra. Látják? Azt a szakállast nézzék, ne azt, aki maga alá hugyozott! Hallgassák, hogy veri az ütemeket! De ez nem ám holmi céltalan, „porban verem a tamtamot” típusú bohóckodás, ez itt kérem a Nagyvárosi Zaj Artisztikus Szintre Emelve. Érzik, átérzik? Moondog minden idők legnagyobb hajléktalanja, miközben igazából nem is volt az, mert volt neki lakása, de leginkább az utcán érezte magát otthon. Hát igen, ebből is láthatjuk, hogy New York egy Őrült Város, ahol minden utcasarkon egy Őrült Figurába botlik az ember!

The Magnetic Fields – The Luckiest Guy On The Lower East Side (1999) / David Peel & The Lower East Side Band – Lower East Side (1970)

Hogy kellően modoros legyek, Amerika ugye a népek olvasztótengelye, azonban belül New York meg pláne, a Lower East Side pedig végképp. Írek, olaszok, latinók, németek, ukránok, lengyelek és hát az a sok zsidó. Itt kérem annyi zsidó van, hogy ha nem vigyáznak, néhány nap alatt Önök is pajeszt és nagy szakállt növesztenek! És hogy maradjunk a popkultúránál, itt működött a CBGB, és itt vannak még most is olyan híres koncerthelyek, mint a Bowery Ballroom, vagy a Mercury Lounge. Nem csoda, hogy a hely olyan egymástól eltérő habitusú dalszerzőket is megihletett, mint a magának való, homoszexuális Stephin Merritt, vagy a hangoskodó, ordítozó, drogos, és a punk előfutárának tekintett David Peel.

Beastie Boys – No Sleep Till Brooklyn (1986)

Ám legyen, elmegyek magukkal Bulizni, de nem sokáig, öreg vagyok én ehhez, pár üveg kóla, aztán éjfélre ágyba szeretnék kerülni. Hú, ezt a számot de szerettük a feleségemmel, az egyetem alatt sokat csörögtünk erre, hú, lehet, hogy most is lépek erre kettőt, egészen izgalomba jöttem. Az istenit neki, kellett nekem táncolni, meghúzódott a derekam, na jó, kérem a számlát, aztán megyek és kikúrálom magamat, holnap sokat fogunk gyalogolni.

The Fugs – Morning, Morning (1966) / The Velvet Underground – Sunday Morning (1967)

Hölgyeim és Uraim, jöhetnek reggelizni, svédasztal, nyugodtan szolgálják ki magukat. Addig elmesélem, hogy New Yorkban legjobban a reggeleket szeretem, mert volt egy időszak az életemben, amikor a Central Parkkal szemben laktam, az akkori barátnőmmel, aki azóta a feleségem lett, és a késő tavaszi-kora nyári reggeleket mindig ezzel a két dallal kezdtünk, heverésztünk az ágyban, nyitott ablak mellett, élveztük, ahogy egyre jobban hasunkra süt a nap, és egymás fülébe duruzsoltunk. Manapság a másik horkolására szoktunk ébredni, hát igen, így múlik el a világ dicsősége.

Ben E. King – Spanish Harlem (1960)

Figyelem, egy pillanatra mindenki figyeljen ide! Most kaptam a hírt, hogy önálló útra kelt útitársunkat legutóbb a Spanyol Harlemben látták, vörös rózsával a szájában udvarolt egy Puerto Ricó-i prostinak enyhén illuminált állapotban, ezt azonban nem nézték jó szemmel a helyi erők, ezért alaposan helybenhagyták, de szerencsére nem esett komolyabb baja. Hát ennyi, most pedig irány a Central Park állatkertje! Juhúúúúú! Jól van, szedjék össze magukat, már nem kisgyerekek!!!

Simon & Garfunkel – At The Zoo (1968)

Tehát a Central Park állatkertje… Atyaúristen, nézzenek oda! Mi van? Nézzék már, annak a pandamacinak tisztára Paul Simon feje van! Micsoda??! Jézusom, az oroszlánnak meg Art Garfunkellé változott az arca! Miket beszélnek itt?? Már maguk is bedrogoztak vagy mi? Jaaaaj, tudom már, hiszen csak túl sokáig nézték az At The Zoo borítóját! Na, megnyugodtam, minden rendben, már a szívbajt hozták rám, álljunk is innen tovább. Maga meg ne dobáljon be semmit annak a szerencsétlen fókának, az istenit neki!

Bobby Womack – Across 110th Street (1972)

- Ott fut!
- Ki?
- Hát Pam Grier, tudják a Jackie Brownból!
- Haha, nagy mókamester maga, értettük a tréfát! ;))))))))

Vampire Weekend – M79 (2008)

- Figyi Lisa, az ott nem Ezra?
- Milyen Ezra?
- Hát tudod, Ezra, a Vampire Weekend énekese!
- Jesszus, tényleg, áááááááááááááá!
- Jól van, fogd már vissza magad!!
- Mennyire cuki, jézusooooooooom, képen is az volt, de így élőben, hát meg kell zabálni! :PPPPPPPPP <33333333
- De miért utazik buszon?
- Miért ne utazhatna, meg tudod, ez az M79-es busz, amit meg is énekeltek!
- Hát én mentem meghalok! Kérjünk tőle autogrammot!
- De én nem merek odamenni!
- Igazából én se nagyon…
- Most mi legyen?
- Janeeee, Lisaaa, nem halljátok, a következő megállónál leszállunk, gyertek már ide!
- Ó, hát akkor ebből nem lesz autogramm kérés… :((((((((

The Moldy Peaches – NYC’s Like a Graveyard (2001)

Most pedig egy perces néma csendet kérnék, hiszen látják hol vagyunk, azon a helyen, ahol a WTC-t lerombolták az ocsmány, gonosz, alávaló terroristák. És nem, nem a zsidók és nem Bush döntötte le saját kézzel!!! Tehát akkor… mi ez a zaj? MI EZ A ZAJ? Hát már a kegyelet sem szent ezeknek a taknyos kölyköknek? Várjunk csak, de hiszen ez a Moldy Peaches, jól van, nekik elnézem, sajnos elég szerencsétlen pillanatban jelent meg a lemezük, a terrortámadás napján, amin ez a zajos punkattak is rajta van, nem tudhatták, hogy ennyire beletenyerelnek a Zeitgestbe. De srácok, most egy pillanatra tényleg legyetek csendben, ilyen iszonyú ricsajtól még a szerencsétlen áldozatok is megmozdulnak a földben!

Fun Lovin’ Criminals – 10th Street (1998)

- Hahó, pszt, figyeljen ide!
- Mi az, mit akar?
- Figyeljen, itt a zacskóban van egy kis fű, hasis, mák, na, melyiket kéri? A barátainak is adhat belőle.
- Milyen barátaimnak? Elnézést, de én kérem idegenvezető vagyok, ez pedig a csoportom. Ööö, most látom csak, maga nagyon ismerős nekem, hm, honnan ismerhetem. De hát Maga az, magát raktuk le a Chelsea Hotelnél, mi lelte Önt, hát hogy néz ki, milyen hajléktalan külseje lett?
- Ne is mondja, miután minden pénzemet nőkre költöttem, elfogyott három nap után, és kidobtak a hotelből, azóta drogot árulok, rettenetes, borzasztó.
- Na jól van, nem kell elszontyolodni, jöjjön, segítünk.

Jeru The Damaja – Brooklyn Took It (1994)

Azt azért már biztosan tudják Önök is, hogy New York messze nem olyan veszélyes, mint akár a 70-es vagy a 80-as években, sok helyen sikerült visszaszorítani a bűnözést, de ez nem jelenti azt, hogy egyes részei ne lennének ugyanolyan félelmetesek, mint előtte. Most is egy ilyen helyen fogunk keresztülmenni, a buszról természetesen le sem szállunk, csak szépen lassan elhaladunk azon a brooklyni főutcán, ahol… Pafffff, dirrrr, purfggjgj. Istenem, megdobták a buszt, basszus, ott jön egy csapat néger, botokkal, bozótvágó késekkel, hát mi ez, a LEGSÖTÉTEBB AFRIKAI DZSUNGEL??!! Na jó, taposson már a gázra, de sürgősen!!!

They Might Be Giants – I’ll Sink Manhattan (1989)

- Uram, jöjjön velünk haza, tudom, nagyon sok rossz dolog történt ebben a tíz napban, de maga kereste a bajt, de nem számít, elnézzük ezt, csak segíteni akarunk, jöjjön haza kérem, és pihenje ki New Yorkot.
- Nem, nem, ezt nem hagyhatom annyiban, most visszaadom azt a sok rosszat, amit nekem adott a város, nekem mostantól Küldetésem van!
- Miféle küldetése?!
- ELSÜLLYESZTEM MANHATTANT, EL FOGOM SÜLLYESZTENI MANHATTANT!!!
- Megőrült maga???!!
- Nem, nem őrültem meg, most már tisztán látom, megyek és ELSÜLLYESZTEM MANHATTANT, pusztulnia kell, viszlát Önökkel, találkozunk a Pokolban, váháháháhá!!!!!!