Napok óta csak egy dalt hallgatok. Illetve hallgatok mást is, de mindig és mindig visszatérek a Lace Curtains High Fantasy című számához, és eszembe jutnak a kedvenc soraim, amiket valaha olvastam a popzene lényegéről magyarul: "ilyen kis odaszúrt izéket, látszólag félvállról és szájsarokból odavetett, lecsupaszított dalokat, néha pedig azoknak csak a vázait megírni és eljátszani kifejezetten nagyobb kunszt, mint nagyzenekari kísérettel agyonnyomni a pop lényegét, a szívbe markoló és a fülből kikaparhatatlan dallamot".
Ebben is van egy "ilyen kis odaszúrt izé", 1:22-nél érkezik egy pár hangból álló, beates gitártéma, ami aztán többször ismétlődik a háttérben, és egyszerűen nem bírom megunni. Ahogy a dalt sem, hiszen benne van a lényeg, a szívbe markoló és a fülből kikaparhatatlan dallam. Amúgy meg tök vicces, hogy pont Kispálhoz hasonló gitárokkal indít, néha Jason "Coconut Records" Schwartzman énekbe fordul, de azért végig tartja magát a klasszikus amerikai indie rockhoz. És akkor legyen itt egy kis infó is, mert a projekt mögött Michael Croomer áll, akit a Harlem zenekarból ismerhetünk, aminek olyan szuper garázsrock dalokat köszönhetünk, mint például a Be Your Baby. Mp3.
