Ez itt egy interjú, már a második a blog történetében. Az ORCA TEAM zenekar nem szorul bemutatásra, viszont röviden leírom, mire fel ez a beszélgetés. Másfél hónapja Leiftől (a képen csokornyakkendőben) érkezett egy email a blogom címére, amiben az állt, hogy írnom kéne róluk. Erre közöltem, hogy ez már kétszer megtörtént, majd levélváltásba bonyolódtunk, amiben egy esetleges magyar koncert is szóba került jövőre, aztán bedobtam, hogy ha már így összejöttünk, legyen egy interjú is, és belement. Két hét múlva jön az új lemezük, szóval még aktualitása is van. Egy gyors nyomozással közben kiderült, hogy GoodBye Paris (aki szintén rajongó) facebookos "ármánykodása" miatt jutott el a blogom híre hozzájuk, úgyhogy köszi neki. Az Action Biker interjúhoz hasonlóan itt is olvasható a magyar alatt az angol verzió. A nyelvi lektorálást Sugó Lilla végezte, így nyilván neki is köszönet jár. A zene mellett szó esik többek között csokornyakkendőkről, a Twin Peaksről, és szendvicsekről is, úgyhogy katt a tovább gombra. 

Szia Leif, köszönöm az interjút! Kinek jutott eszébe az a fantasztikus ötlet, hogy a komorabb poszt-punkot hozzátok össze a vidám surf poppal, vagy ez inkább csak magától alakult így? Nekem azért nagyon szórakoztató a zenétek, mert a két, látszólag ellentétes hatás összeboronálása létrehozott valamit, ami kicsit Interpol meg Joy Divison, és Beach Boys meg Jan & Dean is, de közben azonnal felismerhetően Orca Team.

Nem hiszem, hogy bárkinek is az ötlete lett volna, hogy ezt a két dolgot összehozzuk. Ez pusztán csak így alakult. Jessica (gitáros) és én már a zenekar megalakulása óta olyan zenéken dolgoztunk együtt, amiket szeretünk és fontosak számunkra. Mindketten odáig voltunk a korai hatvanas évek popzenéjért és a poszt-punkért. Az eredeti felállásban a zenekar egészen másképp is hangozhatott volna. Az elején még Jessica volt a basszusgitáros, és én téptem a húrokat. De ez kicsit túlságosan átgondolatlannak és egyszerűnek tűnt, ezért aztán hangszert cseréltünk. Így Jessica is jobban előtérbe került, én pedig kicsit lejjebb tudtam venni a tekerésből. A megszólalás poposabb volt eleinte, de egy év közös munka alatt rájöttünk, hogy bejönnek a sötétebb hangzások is. Jó móka volt megpróbálni elérni a “Goth-Surf” hangzást, ami ugyan nem mindig egyszerű, néha mégis maga a folyamat a legjobb az egészben.

A dalokat élőben, egy légtérben zenélve veszitek fel a stúdióban? Mert teljesen úgy hangzanak.

Á, nem. Bárcsak virtuózok lennénk a hangszereinken és meg tudnánk csinálni akármit, amit csak akarunk, de nem. Korlátozott képességeink vannak, és mivel maximalisták vagyunk, szeretjük inkább felépíteni a dalokat, amikor rögzítésre kerül a sor. Amikor együtt próbálunk sikeresen előadni egy dalt, a nyomás alatt gyatrán játszunk. Bár biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak az a célja, hogy egyszer ez összejöjjön. Szerintem egy éven belül vagy valahogy úgy menni is fog. Úgy érzem, hogy szinte napról-napra jobbak vagyunk. Annyira örülök, hogy Jessicával és Dwayne-nel együtt játszhatok.

A videóitok a zenétekhez hasonlóan nagyon minimalisták, és szinte mindegyikben ti szerepeltek, illetve inkább bohóckodtok. Ezeket a kamera előtt rögtönözitek? Vagy azért van valami „koncepció”? Külön kedvenceim az élő videók, amikor lementek a tengerpartra vagy egy portlandi utcára, és ott adtok elő dalokat.

Általában mindig van egy koncepció. Például az I Dreamnél is volt egy laza elgondolás, hogy vegyünk pár cuccot a boltban, és csak hülyéskedjünk egy órát anyukám hátsó verandáján. Az I’m Waiting a lehető legteljesebben meg volt tervezve, mert csak kétszer próbálkozhattunk felvétel előtt. Ott minden a pontos időzítésről szólt. Az új lemez első videója, a Too Busy To Love Me is hasonló koncepcióra volt felfűzve, mint az I Dream, csak jobb helyszínnel. Legközelebb jobb ötletekkel fogunk előrukkolni. Az élő videókkal mindig sokat foglalkozom. Soha nem akartam olyan zenekarban lenni, amelyiknek fontosabb az élő fellépés, mint a lemezfelvétel, vagy fordítva. Mindig is ugyanolyan jó szerettem volna lenni mindkettőben. Szeretem rögzíteni és posztolni az élő felvételeinket, hogy megmutassam, éppen merre jártunk és hogyan boldogulunk különböző helyeken. Ez olyan, mint egy vizuális önéletrajz.

Ha már videó, csináltatok egy aranyos felvételt, amiben pénzt gyűjtetek a nyári amerikai/angol turnétokhoz a kickstarter segítségével. Mesélj légyszi erről egy picit, és arról, hogyan áll most a gyűjtés.

A gyűjtés jól megy. Ezek a Kickstarter gyűjtések általában mindig erősen kezdenek, a végére azonban kissé csökken az érdeklődés. Minél több pénzt gyűjtöttél össze a Kickstarteren, annál kevesebb ember akar már adakozni. Elég vicces így, de gondoskodunk róla, hogy a végén minden oké legyen.

A kislemezek/lemezek borítóin lévő rajzok a 60-es évekből származnak?

A Let It Go illusztrációja egy 60-as évekbeli anyagminta csomagból származik. A Take My Hand kislemezé is egy korabeli fotó. Nem tudom pontosan, hogy a Kissing Cousins EP-n látható képet hol találta Jessica, viszont a Vancouver B.C.-hez tartozó összes képet ő rajzolta.

Miért vonzódsz ennyire a csokornyakkendőhöz?

Miért is ne? Amúgy is szeretem a nyakkendőket, de a csokornyakkendő azonnal előkelővé varázsol mindent. A félhomályban felcsillanó fekete selyem mindig odavonzza a tekinteteket. Csodálatos érzés elegánsan kinézni. Van egy olyan érzésem, hogy a legtöbb ember szívesebben csinálna mindent farmerban, és nem foglalkozna azzal, hogy megtudja, mi a helyes zakómérete. Én pont az ellenkezője vagyok. Szeretem, ha valami ürüggyel elragadó külsőt ölthetek.

Három évvel ezelőtt posztoltam Seattle és Portland városáról, annak kapcsán, hogy a legtöbb kedvenc amerikai zenekarom arról a környékről származik, és hogy a tinikoromat meghatározó popkulturális élményeim is onnan jönnek: Nirvana, és két sorozat, a Twin Peaks és a Miért éppen Alaszka. Ti Portlandből indultatok, de már Seattle-ben éltek. Melyik várost ajánlanád inkább a kettő közül? És amúgy Twin Peaks vagy Miért éppen Alaszka? És hogy tetszik a Portlandia sorozat?

Egyik várost sem tudnám ajánlani. Mindkettőnek vannak komoly előnyei és hátrányai. Mindkettőt egyformán szeretem és utálom. Seattle-nek vannak nonstop nyitvatartó éttermei. Portland pedig nem egy betondzsungel. Az emberek Seattle-ben tartózkodóak, de idővel össze lehet velük barátkozni. A portlandi emberek közvetlenebbek, de felszínesek. A portlandi koncertek sokkal szórakoztatóbbak. Ha keményen dolgozol Seattle-ben, akkor ismertté válhatsz. Minden a körülményeken múlik, igazából olyan, mint egy játék. Egyértelműen a Twin Peaks. Soha nem láttam a Portlandiát, lekötnek a zenekari koncertszervezések.

Hová tűnt az aranyos dobos lány, Ami? Ne érts félre, Dwayne is jól mutat a dobok mögött!

Ami elment. Úgy döntött, hogy inkább szendvicseket akar csinálni, és nyitott egy saját üzletet Portlandben. Brass Tacks Sandwiches a neve, és ha ma odamennél, nagy valószínűséggel a pult mögött találnád, amint éppen dolgozik.

Az új lemez is „1960s post punk beach party lesz”, hogy titeket idézzelek?

Mmmm...igen? Nos, valami olyasmi. A zenekar elmúlt egy éve nagyon sivár volt, és ez érződik a felvételeken. Az előző próbálkozásokhoz képest a dolgok sokkal kétségbeesettebbek és intenzívebbek lettek. Aztán azt hiszem, néhány dal sokkal szívszaggatóbb és lényegretörőbb is, ha összehasonlítjuk őket a Let It Go gondtalan érzelmeivel. Például az új albumon a Little Suit és az Ocean Ghost című daloktól vágyakozva sóhajtok. Úgy gondolom, hogy hűvösebb lemez lett. A hangzás is sokkal komorabb. 

Hogy lettél vegán? (Lilla kérdése)

Egy barátommal fogadtunk, amikor autóval hazafelé tartottunk az egyetemtől. Ez 2005. december 20-án történt.

Öt kedvenc poszt-punk és surf pop dal? Aktuális kedvencek?

Searching for Mr. Right – Young Marble Giants
Mr. Clarinet – The Birthday Party
Rocket U.S.A. / Dream Baby Dream – Suicide
Fireworks – Siouxsie and the Banshees
Beatrix – Cocteau Twins

White Tennis Sneakers – Jan & Dean
Black Eyes – The Tielman Brothers
Surf Rider – The Lively Ones
F.B.I. – The Shadows
We Belong Together – Ritchie Valens

Deep Time (Austin, TX) (ők nekem is)
Woollen Kits (Melbourne, AUST)
Horse Lords (Baltimore, MD)
Whistle Tips (Brooklyn, NY)
Guardian Alien (Mars?)

És az utolsó kérdés: milyen volt Vancouver B.C.?

Vancouver gyönyörű város. Szeretem azt a helyet. De az egyetlen alkalom, amikor ott játszottunk, hát az nem sikerült valami jól. És persze nem a város vagy az emberek miatt, egyszerűen csak néha rosszul alakulnak a dolgok. Nem volt visszhangos (reverb) pedálunk Jessica gitárjához, mert csak a cintányérokat és a gitárokat tudtuk becsempészni, úgyhogy elég fura volt a hangzás. A kocsinkat is elvontatták, mert nem figyeltünk oda eléggé a jelzőtáblára, az eső is zuhogott és teljesen eláztunk. Aztán ahogy elhagytuk a várost, láttunk egy részeg lányt is kihányni egy taxi ablakából. Ez 2010-ben történt, de már alig várom, hogy visszatérhessek. Remélhetőleg most két lány fog szinkronban hányni.

Hey Leif, thank you for the interview! Whose fantastic idea was connecting gloomier post-punk and cheerful surf pop? I really enjoy your music because bringing two seemingly opposite effects together created something that is a bit of Interpol and Joy Division and Beach Boys and Jan & Dean, but clearly ORCA TEAM at the same time.

I don’t think it was anyone’s idea to mesh all that stuff together. It merely came out that way. Jessica and I have collaborated since the beginning of the band with music we love and care about. We both resonated with early 60s Pop and Post-Punk. The band would have sounded a lot different in the original creation too. Originally, Jessica was playing bass and I was shredding on guitar. It seemed a little too thoughtless and straight-forward so we switched instruments. In that way, Jessica was more present and brighter and I could curb my noodling slightly.

The sound used to be a little more pop driven but within the first year of playing together, Jessica and I found truly enjoyed the sound of darker progressions. It’s been a lot of fun trying to push ourselves into a “Goth-Surf” sound and while it can be difficult; sometimes the process is the best part.

Do you record the songs playing music live together? It totally sounds like it.

Nope. I wish we were all virtuosos in our own right and we could nail everything that we do, but we aren’t. We are limited in our playing abilities and since we are all perfectionists, we prefer to build our songs when we go to record. The pressure of trying to nail a song perfectly together can really make us perform poorly. I do think this is a goal of ours though. I think that we can do this within a year or so. I feel like we get better almost every day. I am so pleased playing with Jessica and Dwayne.

Your videos are pretty minimalist, just like your music, and you show up, or rather fool around, in almost every one of them. Do you improvise? Or is there some kind of “concept”? My favourite videos are the live ones where you go to the beach or a street in Portland and perform songs right there.

For music videos there is generally a concept. For example, I Dream had a loose concept like, let’s get some shit at the store and mess around on my mom’s back porch for an hour. I’m Waiting was planned out to the fullest extent because we only could do two takes without a recording. It was all about the timing of a metronome. Too Busy To Love Me was the same as I Dream but with a better setting. Some of the other video to come out have better ideas.

The live videos are something I’m always working on. I’ve never wanted to be in a band that favoured lived performance over recording performance or vice versa. I’ve always wanted to be strong on both sides. I love recording our performances and then posting them just to show where we have gone and how we manage in different settings. Like a visual resume.

Talking about videos, you made a cute Kickstarter video in which you raised money for your summer American/UK tour. Could you talk about that and how the fundraising is going?

The fundraising is going alright. Kickstarter funds always start strong in the beginning and then get a little weak towards the end. The more money you’ve made in the Kickstarter, the less people want to give. It’s funny that way but we’ll make sure everything is taken care of in the end.

Are the cover illustrations of the singles and albums from the 60s?

The illustration for Let It Go is from a fabric pattern package from the 60s. The Take My Hand 7” is also from that time period too. I’m not sure where Jessica found the image for the Kissing Cousins tape and she drew all the pictures for the Vancouver B.C. 7”.

What's this love with bowties?

Why not, right? I love ties in general but a bowtie makes things instantly classy. The solid black glimmer of silk under dim lights always requires a second glance. It feels wonderful to look formal. I feel like most people would rather do everything in jeans and never worry about learning what their correct jacket size is. I’m just the opposite. I love having an excuse to present myself in a charming way.

Three years ago I posted about Seattle and Portland because most of my favourite American bands are from that area, and the significant popcultural experience in my teens also comes from there: Nirvana, and the two series: Twin Peaks and Northern Exposure. You started in Portland but you live in Seattle now. Which city would you recommend? By the way, Twin Peaks or Northern Exposure? How do you like Portlandia?

I couldn’t recommend either city. Both have serious pros and cons. I like them and hate them both equally. Seattle has diners open 24 hours. Portland isn’t a concrete jungle. People in Seattle are cold but can be your friend over time. People in Portland are warm but fake. Shows in Portland are a lot more fun. If you work hard in Seattle you can actually make a name for yourself. It’s all circumstance and like a game really.

Twin Peaks by far.

I’ve never seen Portlandia. All I do is book shows in ORCA TEAM.

Where has the cute drummer girl, Ami gone? Don't get me wrong, Dwayne looks fine behind the drums too!

Ami has gone away. She decided she wanted to make a sandwiches and she opened up her own business in Portland. It’s called Brass Tacks Sandwiches and if you go there today you will probably find her working behind the counter.

Is the new record going to be another "1960s post punk beach party"?

Ummmm...yes? Well kinda. The last year has been a very bleak time for ORCA TEAM and a lot of the record reflects that. Things get a lot more desperate and intense from previous efforts. Also, I believe some of the songs are a lot more heartbreaking and cut through to a definate point compared to some of the happy-go-lucky feelings on Let It Go. Songs like Little Suit and Ocean Ghost on the upcoming release make me sigh with longing. I think things are lot colder on this recording. The sound is much more somber.

High five for being a vegan! What made you become one?

I was dared by a friend of mine on a car ride home from college to be a vegan. That was December 20th, 2005.

What are your five favourite post-punk songs? And five favourite surf pop songs? What are your favourite new bands?

Searching for Mr. Right – Young Marble Giants
Mr. Clarinet – The Birthday Party
Rocket U.S.A. / Dream Baby Dream – Suicide
Fireworks – Siouxsie and the Banshees
Beatrix – Cocteau Twins

White Tennis Sneakers – Jan & Dean
Black Eyes – The Tielman Brothers
Surf Rider – The Lively Ones
F.B.I. – The Shadows
We Belong Together – Ritchie Valens

Deep Time (Austin, TX)
Woollen Kits (Melbourne, AUST)
Horse Lords (Baltimore, MD)
Whistle Tips (Brooklyn, NY)
Guardian Alien (Mars?)

And the last question: What was Vancouver B.C. like?

Vancouver is a beautiful city. I love it there. The one and only time we played in Vancouver we didn’t have the best of times. Not because of the city or the people, just because that is how things go sometimes. We didn’t have a reverb pedal for Jessica’s guitar because we could only sneak in our cymbals and guitars so we sounded weird. We had our car towed because none of us read the street cleaning sign right and it was pouring rain and we all got soaked. As we left town we saw this drunk party girl barf out of a taxi window too. We are pretty excited to get back to Bellingham.

That was 2010 though and I’m pretty pumped to get back up there. Hopefully two ladies will barf at the same time.