Bár nem sokat értettem belőlük, de gyerekkoromban nagyon szerettem nézni a tudományos dokumentumfilmeket, amikből rengeteget vetítettek a 80-as években. Külön szerettem a dörgő hangú narrátorokat. Manapság sajnos nem hallani dörgő hangú narrátorokat. Bárcsak dörgő hangú narrátor lehetnék és tudományos szövegeket mondanék dokumentumfilmek alá. Minden jobb lenne, ehhez kétség sem férhet.
Angliában is voltak ilyen sorozatok, például a BBC-n a Tomorrow's World (ahogy felvezetik a műfüves részt, az teljesen hibátlan, természetesen SZTK keretes szemüvegben és kardigánban szeretnék én is egyszer a műfűről beszélni). És erről a sorozatról nevezte el magát egy duó is, ami mögött nem akárkik állnak: az Air zenekar egyik fele, Jean-Benoit és a New Young Pony Club egykori szintis csaja, a szexi Lou Hayter (remélem figyelitek, milyen fantasztikusan pipáltam ki a kedvenc zsánereim közül kettőt is, a fiú-lány duókat és a szintis csajokat!). A zene pedig ennek megfelelően analóg szintis, retrofuturista, hűvös-szexi énekhanggal terhelt. Lemez áprilisban.
