A blog olvasói megszokhatták már, hogy ha analóg szinti kerül szóba, akkor nagy valószínűséggel egy lány bűvöli a billentyűket. Hát most szakítunk ezzel a nemes, szép és remélhetőleg hamarosan tovább folytatódó hagyománnyal. Hirtelen nem sok olyan 66 éves énekest tudnék mondani, akinek a hangja a lehető legtermészetesebben olvad bele retrofuturista analóg szintis környezetbe. John Foxx viszont feltétlenül ezek közé tartozik. Hiszen már a 60-as években szintikkel babrált sulis ösztöndíjjal, majd a 70-es évek közepén megalapította a híres Ultravoxot, ahol 1979-ig volt énekes, aztán szólóban csesztette tovább az elektronikus cuccokat (az 1980-as Metamatic lemez mindenképpen ajánlott hallgatnivaló).
Az elmúlt években is folyamatosan aktív volt, kollaborált is szintis arcokkal, és most is a lehető legjobb emberekkel kezdett el haverkodni. A blogon szintén többször emlegetett Ghost Box Records két emblematikus zenekarának alapítóival: Jim Jupp-pal, a Belbury Polyból és Jon Brooksszal a The Advisory Circle-ből, innen jött a megnevezés is, John Foxx And The Belbury Circle. Az Empty Avenues című EP ennek megfelelően tobzódik az idegeinket kisimító és balzsammal kenegető, dokumentumfilmekhez passzoló, zsongó szintihangokban és John Foxx fülbemászó dallamaiban. Nekem a Seeland zenekar munkássága jutott eszembe elsőre. De másodikra is. És ez így jó. Nagyon jó.
