Persze, tudjuk jól, hogy vannak a mocsári, a sivatagi, a varacskos meg a sátáni riffek, ebben semmi újdonság nincsen, viszont nagyon hiányolom a kenyérre kenhető, a nagymamáknak, terhes nőknek helyet átadó, a szomszédnak előre köszönő, udvarias jelzőket. Édes jó istenem, ezeket a riffeket KENYÉRRE LEHETNE KENNI! Atyavilág, ezektől a riffektől MENTEN ÁTADOM A HELYEMET A BUSZON A MAMÁKNAK!
Az új Real Estate lemezt hallgattam éppen, amikor ezek a jelzők eszembe jutottak. Amúgy az új album pontosan olyan, mint az eddigi összes lemezük, és ezzel az égvilágon semmi baj nincsen. Én például személyes sértésnek venném, ha a Real Estate változtatna a megszokott, jól fésült, csilingelő, KENYÉRRE KENHETŐ gitárriffek mókusokkal és őzikékkel szegélyezett, kardigánba bugyolált világán. Merjünk unalmasak lenni - akár ez is lehetne az Atlas mottója, és azt hiszem, ennél jobb mottó nem is létezhet 2014-ben, amikor mindenki annyira eredeti és ŐRÜLT akar lenni!