Music Is My Radar

Ma jelent meg a 2003-ban, tragikus körülmények között elhunyt Elliott Smith dalaiból készült válogatás, aminek kapcsán írtam is róla bővebben a Recorderen, de nem tudom kihagyni őt a blogomból sem. Egyik legfelkavaróbb dalának videójával szeretnék emlékezni rá. Egy konyhaasztal mellett adja elő, bevágott képekkel Portlandről. Hasonlóan felkavaró, mint maga a dal.

Én tökre szeretek itt élni, tényleg. Soha nem akartam elmenni innen, és ezután sem tervezem. Azonban néha vannak olyan pillanatok, amikor például meghallok egy ilyen dalt, mint a londoni French Kissingtől ezt a könnyfakasztóan vidám garázspop slágert, a Beach Ballt, akkor szeretnék elutazni oda, ahol az ilyen típusú számok készülnek. Nem, jelen esetben nem Londonra gondolok, hanem az USA nyugati partjára. De egyáltalán nem költözési szándékkal, csak szeretnék két hetet ott eltölteni, kicsit körbenézni, belesni koncertekre, házibulikba, lemezboltokba, csak úgy mászkálni, jönni-menni, lenézni a tengerpartra, lötyögni. Aztán szépen felülni a repülőre és hazajönni. Aztán ha ezt sikerülne minden évben (na jó, nem akarok telhetetlen lenni, mondjuk legyen minden második-harmadik évben) egyszer összehozni, hát én lennék a legboldogabb. Szóval csak ennyit szeretnék, semmi többet.

Beach Ball by frenchkissing

Még a végén átmegyek videóajánlóba, de hát Katy tegnapi gyilkolászása után ezt sem tudom kihagyni. Ez a videó azonban inkább kedves (bár Katy kisfilmje is az a maga módján), és a kartonból készült berendezési tárgyak erősen idézik az Álom tudománya című Gondry filmet, ami a kedvenceim között van. Aki esetleg nem emlékezne rá, a zenekarról korábban itt volt szó. 

Máris elkészült Vivian Katy múltkor bemutatott dalához a videóklip. Nem sok mindent tudok hozzátenni, maximum azt, hogy nem is annyira cuki ez a lány. ://

A Wavves után most a Reading Rainbow-t (előzmények itt) terelték be "normális" hangrögzítési körülmények közé. Semmi baj nincs ezzel, amíg nem sérül a kreativitás (hiszen miért is sérülne), és itt aztán egyáltalán nem. Dögösen, telten szóló, boldog dal lett a végeredmény, amit ezen a linken lehet meghallgatni-letölteni, és közben egyéb, stúdióban készült videókat is meg lehet lesni. Alább is látható egy. 

Shaking Through: Reading Rainbow from Weathervane Music on Vimeo.

Gumipop János a következőket írja a friss Recorderes képzeletbeli heti top 10 egyik dalához: "Az amerikai Black Kids basszgitárosának Owen Holmesnak a projektje Duettes címmel ad ki egy EP-t az imádnivaló Fierce Panda cégnél. Ebben a számban a skót Camera Obscura énekesnője a partner. A másik négy dal közreműködői: Cassie Ramone a Vivian Girlsből, Shirley Simms a Magnetic Fieldsből, a francia énekeslány, SoKo és – hogy egy férfi is legyen – a két héttel ezelőtt lezsenizett brit Darren Hayman" - basszus, ilyen közreműködők, és én erről eddig nem tudtam. A kiválasztott dal szuperaranyos, és a videója is - minimum - hangulatos. 

Sok kedvenc zenekari fotóm van, ám ha egyet kellene megneveznem, akkor ez az 1965-ös lenne az. Pedig hát első ránézésre semmi különös nincs ezen a képen; a The Byrds zenekar vár a beszállásra a reptéren, hány ilyen fotó készülhetett különböző együttesekről? 34526? Kábé. De ha kicsit jobban megnézzük a középső tagot, a dobost, Michael Clarke-ot, főleg a haját, a testtartását, az arckifejezését, akkor minden világos lesz. Ööö mire gondolsz? Iggy Pop és a The Stooges? Ramones? Thurston Moore (Sonic Youth)? Kurt Cobain (Nirvana)? Evan Dando (The Lemonheads)? Beck? Julian Casablancas (The Strokes)? És egyáltalán a fél rocktörténelem, punkostúl, indie-stül? Igen, pontosan ezekre gondoltam. Basszus, TÉNYLEG! Na látod. Most, amikor szinte minden második frissen alakult gitárpop zenekarnak van legalább egy csilingelő hangzású dala, nem árt elővenni mindezeknek az ősét, a hatvanas évek Kaliforniájából. Már csak azért is, mert mint oly sok más zenekarról, hát erről sincs sok minden a magyar neten; csak egy erősen foghíjas wikipédia oldal, és néhány, pársoros cikk, amelyekből mindig ugyanaz a három dolog derül ki: a zenekar 1964-ben alakult Los Angelesben, Amerika válasza a Beatlesre, és hogy FOLK ROCK. De hát ez sajnos elég kevés, szóval kiválasztottam tíz  kedvenc dalomat a zenekar legerősebb korszakából (1965-1968), hogy ezeken keresztül kicsit részletesebben is bemutassam őket. A dalokat a dalcímekre kattintva lehet meghallgatni.

Shimmering Stars - I'm Gonna Try from Salazar on Vimeo.