Music Is My Radar

Na, pont ez a dal illik most legjobban egy ágyban eltöltött szombat délutánhoz. Nathan Williams akusztikus gitáros lamentálása (dalszöveg itt), a So Bored kislemez B oldaláról. Hozzá pedig egy egészen kedves, rajzolós videó. Ez a srác alkotta.

Hát mi a jóistent lehet ilyen segglyuk befagyasztó, retkes, szürke január végi napon betenni, ha nem kibaszott napsütéses kaliforniai popot? Aki tudni szeretné, milyen érzés Venice Beachen sétálni 30 fokban, 1967-ben, az tartson velem továbbra is.

Mondtam már, hogy a kétezres évek egyik legjobb lemeze a Beulah zenekar 2001-es albuma, a The Coast Is Never Clear? Már ha azt az "esztétikai megközelítést" nézzük, hogy milyen dallamok vannak rajta. Kurva jók, természetesen. A San Franciscó-i zenekar abból az Elephant 6 kollektívából indult, ahonnan az Of Montreal és az Apples In Stereo is, így rájuk is erősen hatott a hatvanas évek pszichedelikus gitárpopja. Bár ezen a lemezen pont nincs már annyi pszichedélia, az együttest ért hatások (Byrds, Beach Boys, powerpop, country, fúvósdús soul) inkább "csak" időtlen, és hibátlan popdalok formájában állnak össze kerek egésszé. A Beulah négy album kiadása után 2004-ben oszlott fel. Most viszont itt a jó hír, miszerint a zenekar énekese Miles Kurosky szólólemezt ad ki márciusban The Desert Of Shallow Effects címmel. Három dal egy EP formájában már előzetesen elérhető, én erről az An Apple For An Apple-t választottam. Közel 5 percnyi, több dalra elegendő ötlet, a jól ismert énekhang, bitang jó fúvósok, női vokál, és hát a dallamok, ugye.

Következzék az év eddigi legjobb számcíme és zenekar neve!!! Szóljon hát az ausztrál Halal, How Are You? (Halál, hogy vagy, muhaha) Your Body is a Fascist Zombie című dala. Amúgy olyan, mintha Tom Waits be(post)punkulna. Kábé. Ma este súgja mindenki a csaja/pasija fülébe, hogy a TESTED EGY FASISZTA ZOMBI!!!

A Super Furry Animals zseniális Hermann Loves Pauline-ja főzőkanálra, mosóedényekre, serpenyőkre, poharakra, és akusztikus gitárra hangszerelve két félkegyelmű előadásában. Köszi Bullard!

Hú, de szupi, a sok Beach Boys-klón után kezdik ellepni a blogot a cuki Paul Simon-imitátorok. Szóval Josh Rouse-nak új lemeze van, így végre írok róla pár sort, mert ennyit (ha nem többet) bőven megérdemel. Ugyanis a lassan 40 éves kort elérő amerikai dalszerző-énekes 1998 óta termeli viszonylag rendszeresen a folkos, Paul Simon hatásokban dagonyázó lemezeit. Ezek közül feltétlenül beszerzendő a 2003-ban megjelent 1972, rajta a csodás, Motown soulos Love Vibration, valamint a 2005-ös Nashville. Vagy mondjuk a friss El Tourista, ami nem véletlenül viseli ezt a címet, hiszen Josh 2006 óta Spanyolországban lakik a csajával, csináltak is együtt egy EP-t, She's Spanish, I'm American címmel. Külön figyelmetekbe ajánlom az új albumról a I Will Live On Islands-et, hiszen ennél nagyobb Paul Simon nyúlás nem létezik a poptörténelemben, és biztos, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek eszébe jut róla a Me And Julio Down By The Schoolyard, de hát annyira kedves az egész, hogy képtelen lennék komolyan megharagudni Joshra. 

Na körülbelül ilyen lenne, ha Paul Simon írná meg A család kicsi kincse második részének a zenéjét, sőt a fejpántos tag még az egyik címszerepet is nyugodtan eljátszhatná. A The Bears Of Blue River chicagói zenekar, és a Paul Simon dalokhoz hasonlóan bájosan keveri a melankóliát a játékossággal, erre a legjobb példa talán a Me, Me, Me, amiben még szájtrombita is felharsan! Az év eddigi legviccesebb borítójával rendelkező, The Killer Bee Scare címre hallgató EP az első kiadvány a zenekar életében, és remélhetőleg hamarosan érkezik majd a nagylemez is.

Bár a képen látható zenekarról nem derül ki ezen az oldalon, hogy milyen albumokat vásárol, ha beszabadul egy lemezboltba, ellenben a nemrég elhunyt Jay Reatardról (ABBA!!!), J Mascisről, a Vivian Girlsről (Madonna, Bruce Springsteen!), a Horrors zenekarról, a No Age-ről, vagy mondjuk Kelley Stoltzról igen. Vagy éppen Rosanna Arquette színésznőről, aki nagy meglepetésemre imádja a Super Furry Animalst és Devendra Banhartot. Lehet szemezgetni.

A Vampire Weekend második lemeze, a Contra első helyen nyitott a hivatalos amerikai albumlistán, a Billboard 200-on, 124 ezer eladott példánnyal, kiütve az OKÁDÉK Susan Boyle-t, és a RIBI Lady Gagát! Ezra, Rostam, Chris és a másik Chris: SZERETLEK TITEKET!!!

mint GIGANTIKUS Beach Boys dallamok!!! A képen látható Kiss pólós kisgyerek az ausztrál Nicholas Futcher, akinek egyszemélyes projektje a Kite Club, ami annyira friss, hogy gyakorlatilag két hete van fent myspace-en. De az a négy dal, amit felpakolt az egészen briliáns, főleg a Going Swimming meg a My Machines, és ennyiből is kiderül, hogy ez egy igazán tehetséges kölök. Elsőre akár lo-fi-nak is nézhetné az ember, de nem, ahhoz túl NAGY AZ ATMOSZFÉRA, szóval aki égből lepottyanó Brian Wilson dallamokat akar hallani, az ne habozzon.