Music Is My Radar

Tudjátok mit vettem észre? Hát csak azt, hogy már KURVA RÉGEN VOLT A BLOGON BEACH BOYS DALLAM!!! És az a helyzet, hogy sajnos most sem lesz. :(((((( Helyette viszont kaptok egy analóg szintis énekeslányt, akivel csupán egy baj van: NEM VISEL SZEMÜVEGET!!!!!!!!!! Más gondom különösebben nincsen vele, miért is lenne, hiszen zenekarának, az Astral Patternnek a Faraway című dalában olyan szépen zsonganak a szintik, hogy egészen beleszédülök, az énekhangjáról nem is beszélve. SZÉDÜLJETEK BELE TE IS! Köszi csillaganizs!

A képen látható Úr Larry Seftel. Szerintem ez elég király név. Larry Seftelről különben nem sokat tudok, csak annyit, hogy például ő rendezte a fura popdalokat író The Chap zenekar eme videóját. Nektek pedig annyit kell tudnotok róla, hogy ő csinálta az egyik kedvenc idei lemezemet, aminek a producere pont a The Chap két tagja volt. 

Larry Seftel is elég furcsa arc lehet amúgy. Szerintem ezen a képen deréktól lefelé MEZTELEN. Ezen kívül biztos vagyok benne, hogy Larry Seftel barna zakóban és sárga garbóban szokott a hálószobájában feszengeni. Néha az ablakhoz lép és függönyön keresztül bámulja a háza előtt elsétáló lányokat. Larry Seftelnek van egy mikrofonja és a fal felé fordulva abba szokott hamisan dünnyögni/énekbeszélni/énekelni étterem padlóján dugó kutyákról, arról, hogy a vendége egyszer egy spárga volt; mangóról, articsókáról, szakállas tengerről, meg arról is, hogyan buliznak szombat este az építészek. Eközben egyszer szomorú vonósok, máskor meg kattogó house alapokra rászórt, kísérleti elektronikai zörgések tekerednek rá a fülére. Ez persze lehetne valami Köcsög Művészi Koncepció, de nem az. Larry Seftel egyszerűen csak ilyen. És én hiszek benne. Larry Seftel akarok lenni. 

Napra pontosan egy évvel ezelőtt posztoltam Csermanek Csabi és Új Látásmód Kornél fantasztikus közös produkciójáról, a Cipolla Varietéről. Most itt egy újabb előadó, a DRAMA!, szintén arról a KHK Tapes által kiadott válogatásról, egy új dallal, ami már a címével is előrevetíti, hogy mire lehet számítani. Igen, tébolyult munkások hadára; mániákusan körbetekeredő, pincehideg szintikre, Kornél (vagyis gondolom ő lehet, a hangjából ítélve, mert infót nem osztottak meg a projekttel kapcsolatban) megbabonázó énekbeszédére, meg egyáltalán DRÁMÁRA, így, csupa nagybetűvel! 

Már eddig is rengeteg szuper zenét köszönhettem a nagyszerű the finest kiss blognak, de ez a június különösen erősre sikeredett. Először a nyárra várakozó szám, aztán a Tökéletes Popdal, és most a tumblerre tett ki egy olyan előadót, hogy teljesen elolvadtam tőle.

Pedig a kép alapján a fene se gondolná, hogy ez a linknek tűnő srác írta eddig a 2013-as nyár legromantikusabb dalait, de olyan romantikusakat ám, hogy abba még Stephin "The Magnetic Fields" Merritt is belepirulna. És nem véletlenül említem meg őt, mert Trevor Dickson baritonja majdnem úgy simogatja körbe a hallójáratainkat, ahogy csak Merritt tudja. Mindeközben pedig a 60-as évek elejének Amerikája tükröződik a tavon, amit egy csónakkal szelünk át, egy csodás lánnyal, ringatózva, a holdfényes égbolt alatt. 

Vannak azok a lányok, akikbe ÖRÖKRE szerelmes vagyok és vannak azok, akikbe "csak" egy hétig. Az előbbi csoportba tartozókat nyilván egy kézen tudom csak megszámolni, az utóbbiakhoz viszont tíz kéz sem lenne elég. Arról egyelőre még fogalmam sincsen, hogy a norvég Ragnhild Hogstad Jordahl (fantasztikus név!) milyen sorsra jut, de a Filozófusok vajon magányosak? című dala már most garantálja, hogy a következő hét napban biztosan érte fog dobogni a szívem!

Rövidke dalokhoz rövidke poszt illik. Szóval elképzeltétek már, hogy milyen lenne, ha 2 perc (sőt, néhol 1 perc) alatti, rohanós punkszámokra bolyhos twee kardigánokat húznánk? Nem? Ha meghallgatjátok a Quarterbacks zenekar Loveseat című lemezét, semmi akadálya nem lesz ennek. Köszi SneakyThieve!

Mégis mit lehetne írni, ha az ember találkozik egy tökéletes popdallal? Nyilván semmit, maximum annyit, hogy nahát, hiszen ez egy tökéletes popdal! Úgyhogy érjétek be most ennyivel, meg még annyival, hogy Talbot Adams az előadó becses neve (a képen piros pólóban), Amerikából jött és tökéletes popdalának címe Red Diamonds. Valamiért nem tudom beágyazni a számot, szóval itt tudjátok meghallgatni. 

Továbbra sem akar tartósan jó idő lenni, de ha ilyen szuper dalok csalogatják elő, akkor nem sokáig állhat ellent. A The Proper Ornaments (az egyik tag a Veronica Fallsból érkezett, a nevük pedig egy Free Design számból van) nyirkos, csoszogó dobgéppel, és felette keringő, szívet melengető, megbabonázó dallammal várakozik a nyárra (Waiting For The Summer), szóval hamarosan itt lesz, ne aggódjatok. 

Még nem mondtam ám le teljesen az egyik titkos vágyamról, hogy egyszer hiphopoló néger legyek, az első lépéseket már réges-régen megtettem. Mert az emberre néha ráfér egy kis lazaság, pláne ha ipari méretekben tömi a hiperérzékeny, törékeny lelkű popdalokat az amúgy is hiperérzékeny és törékeny lelkű szervezetébe. Egy baj van csupán: már régóta nem követem, hogy mi történik a hiphopoló négerekkel.

Ezért is lepődtem meg nagyon, amikor vaktában ráböktem egy youtube videóra, aminek megtetszett a nyitóképe. Friss hiphop zenekar (mit zenekar, kollektíva, vannak vagy 20-an, szőröstől-bőröstől), New Yorkból, Pro Era a nevük, nem sokat tudok róluk, egyszerűen csak bejött a Like Water, mert a 90-es évek elejének hiphopja köszönt vissza. Nem visszataszító faszfogdosós, hímsoviniszta hiphop, nem INTELLEKTUÁLIS, nem kísérletező és ÚJSZERŰ, csak néhány szimpi feka srác a szomszéd utcából, egy padról, egy kosárpályáról, a szomszédos háztömbből, akárhonnan, bárhonnan, néhány gördülékeny alappal, rímmel, és természetes lazasággal. Naná. 

Honnan máshonnan érkezett volna, mint Walesből. Az meg külön szép, hogy mindezt egy éppen hízásnak induló, csúnyácska felső tagozatosnak kinéző srác adja elő, akinek már a neve is tök hülye: Sweet Baboo. Gondolom pontosan ilyen lehetett 12 évesen is, és gondolom szívhatott is eleget. A csajoknál tuti. Különben nem tudott volna ilyen szívbemarkoló számot írni. Ami amúgy tök vidám, már ha a zenét nézzük (a Casio szintiszóló például kurva vicces!), a szöveg viszont ilyen meghatóan indít: "If I died would you remember that you left me? Or if I died, well, I guess I’ll never know." És a videó is tök szomi. :((( Óriási köszi ge50!