Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a könnyűzene London, New York és Los Angeles mentén szerveződik (vicces adalék: vonalzóval leellenőrizhető, hogy szinte egy vonalban helyezkednek el a térképen), azonban jócskán akadnak szabályt erősítő kivételek. Elég csak Liverpoolra, Manchesterre, Athensre, Detroitra vagy teszem azt Bostonra gondolni. Most azonban az USA északnyugati csücskében található Seattle és Portland városáról lesz szó.
Nyilván mindenkinek megvannak a meghatározó popkulturális élményei, amelyek alapjaiban változtatták meg hozzáállását a világ dolgaihoz. Ennyi idő elteltével most már biztosan állíthatom, hogy nekem ez a korszakom a kilencvenes évek első felére esett, mondjuk ezen nem csodálkozom, hiszen ekkor voltam a legfogékonyabb korban (az általános iskola felső tagozatában koptattam a padokat). Álljon itt hát a három fontos hatás: a Nirvana, naná; és két filmsorozat, az egyik a Twin Peaks, a másik meg a Miért éppen Alaszka. Pár éve eszméltem csak rá, hogy ez a három dolog a felszínen egy közös pontban metszi egymást: Seattle-ben. A Nirvana ugye nem választható el a várostól, annak ellenére, hogy Aberdeenben alakultak, a Twin Peaks forgatási helyszíne Seattle elővárosi részéhez tartozik, a Miért éppen Alaszkát pedig a nevével ellentétben nem a zord államban vették fel, hanem egy Seattle-hez közel fekvő városkában, Roslynban.
Ha végigtekintek azoknak az amerikai zenekaroknak a listáján, amelyek úgy istenigazából szíven ütöttek az elmúlt tíz évben, akkor magam is elcsodálkozom azon, hogy mindegyik kötődik valahogy az USA jómódú, északnyugati szegletéhez. Itt vannak a tavalyi év felfedezettjei, a Fleet Foxes és a Grand Archives, aztán szintén a Sub Pophoz kapcsolódó The Shins és a Blitzen Trapper, akik a szomszédos nagyvárosból, Portlandből származnak, ahogyan a The Decemberists is. Aztán a Modest Mouse, amely Seattle elővárosában alakult, az énekes pillanatnyilag Portlandben él. Az öngyilkosságot elkövető Elliott Smith dalszerző-énekes is portlandi. A Spoon frontembere, Britt Daniel jelenleg szintén ebben a városban lakik. Hogy mi lehet a magyarázat? Fogalmam sincs. Legbelül biztos egy melankóliára hajlamos, amerikai kertvárosi egyetemista vagyok, középosztálybeli szülőkkel, kocsifeljárós, tágas családi házzal, kötött kardigánnal és SZTK-keretes szemüveggel, aki szeret végtelen órákat tölteni a campus parkjában ücsörögve, kedvenc zenekarait hallgatva, és napjait valamelyik Starbucks (ez is Seattle találmánya) kávézóban fejezi be. Na persze. Szóval ezt a sok karattyolást igazából csak azért vezettem elő, hogy felhívjam a figyelmet egy fél órás dokumentumfilmre, amit a youtube-on három részletben, itt meg itt és itt lehet megtekinteni, Seattle aktuális zenei színteréről. Van benne Fleet Foxes, Band Of Horses, Grand Archives, és megszólal Mark Arm is, a Mudhoneyból, aki kifejti, miért is nem érti a MAI FIATALOKAT. Itt olvasható továbbá, hogy milyen zenekarok származnak még Seattle-ből, a portlandi felhozatalt pedig innen lehet csekkolni.
