Esküszöm, nekem ez lesz a halálom. Szóval előre szólok, hogy aki meg akar gyilkolni, annak nem kell mást tennie, mint összegyűjteni egy osztályterembe minden zenész csajt, akiről itt a blogon olvadoztam, és fényképezőgéppel beállnia az ajtó elé, mert érdemes lesz megörökíteni azt az arckifejezést, amit a szívinfarktusom előtt vágni fogok. Egy svédbuzi ismerősömnek köszönhetem a legújabb felfedezést (ezer hála érte, de tényleg!), Sarah Nyberg Pergamentet, zenész nevén Action Bikert, aki apró galacsinná gyúrta össze a szívemet pár órával ezelőtt, és azóta sem tértem magamhoz. Úgyhogy ne várjatok itt értelmes mondatokat arról, hogy mit is játszik, mert csak gügyögésre futná.

Mindenesetre odavan a Beach Boysért, a Stereolabért, a Broadcastért, a 60-as évekbeli francia csajénekesekért, meg Kraftwerk rajongó is, zenéje nagyrészt elektronikus alapú, mindenféle kerregéssel, prüntyögéssel, sercegéssel kísérve, bár felőlem játszhatna death metál slágereket is citerán, én akkor is bekajálnám. Innen leszedhető a lemeze, ami még 2008-ban készült (mivel ez egy távol-keleti oldal, elmondom, hogy a zöld nyilas menüpontra kell kattintani, ott felül). Végül itt van ez videó: miközben néztem, 5 másodpercenként visítottam fel a gyönyörűségtől, mint egy 14 éves tinicsaj, és csak azt tudom mondani, hogy az a férfi, aki a megtekintése után nem lesz halálosan és menthetetlenül szerelmes Sarahba, az nemcsak, hogy egy érzéketlen fatuskó, de nem is érdemli meg, hogy éljen (a videó első dala, a By Myself feldolgozás, Fred Astaire is énekelte, de eredetileg ehhez a darabhoz írták).