Meg nem tudnám mondani miért, de gyanús volt nekem az új, egészen briliáns Vampire Weekend videó; fogadni mertem volna, hogy valamelyik izgalmas videóklip-rendező készítette. A sejtésem beigazolódott: a Hammer & Tongs név mögé bújó Garth Jennings, rendező és Nick Goldsmith, producer párosának remekműve. A Galaxis útikalauz stopposoknak filmváltozatát is elkészítő két vicces figurához egy egész sor, mindenki által jól ismert videó kapcsolódik. Lássunk akkor párat ezek közül, a teljesség igénye nélkül persze.
Ahogy a képen is látszik, ilyen kaliberű arcok egyszerűen nem kerülhetik el egymást: a Hell Yes című Beck dalban legyezővel táncoló robotok csalnak mosolyt az arcunkra.
Badly Drawn Boy-t két videóval is megajándékozták. A Disillusionben sapkás barátunk New York-i taxit alakít, aki többek között egy feka csajt, egy apát a gyerekével, és egy késésben lévő üzletembert cipel el a hátán a megadott helyre, miközben beleszeret egy gitáros csaj kuncsaftjába, de sajnos nem lehet az övé, mert tilosban parkolásért kerékbilincset tesznek a lábára, majd miután Forrest Gump módjára leküzdötte az akadályt, egy krisnás vallási csoport tesz neki végképp keresztbe. Az egyik legbájosabb videó, ami valaha készült. A Pissing In The Wind klipjében pedig egy önértékelési válságba került nőt hoz rendbe lelkileg Damon Gough.
Graham Coxon képével az oldalán önálló életre kelt tejesdoboz kalandozása talán a legjobban sikerült mind közül, de az Eels sem panaszkodhat, az énekes, Mark Oliver Everett és egy répa keresztezését középpontba állító Last Stop This Town-al.
A Supergrass tagok a Pumping On Your Stereo-ban hosszúra nyúlt végtagokkal, marionett bábuvá alakulva késztetnek folyamatos vigyorgásra, míg Fatboy Slim Right Here, Right Now-ja sajátos értelmezését adja az evolúciónak.
A legidiótább mesterművük viszont kétségtelenül a kilencvenes évek végén létező elektronikus tánczenei duónak, a Bentley Rhythm Ace-nek készített Theme From Gutbuster, amelyből megtudhatjuk, mivel is ütik el igazából idejüket az eszkimók.
Ahogy a képen is látszik, ilyen kaliberű arcok egyszerűen nem kerülhetik el egymást: a Hell Yes című Beck dalban legyezővel táncoló robotok csalnak mosolyt az arcunkra.
Badly Drawn Boy-t két videóval is megajándékozták. A Disillusionben sapkás barátunk New York-i taxit alakít, aki többek között egy feka csajt, egy apát a gyerekével, és egy késésben lévő üzletembert cipel el a hátán a megadott helyre, miközben beleszeret egy gitáros csaj kuncsaftjába, de sajnos nem lehet az övé, mert tilosban parkolásért kerékbilincset tesznek a lábára, majd miután Forrest Gump módjára leküzdötte az akadályt, egy krisnás vallási csoport tesz neki végképp keresztbe. Az egyik legbájosabb videó, ami valaha készült. A Pissing In The Wind klipjében pedig egy önértékelési válságba került nőt hoz rendbe lelkileg Damon Gough.
Graham Coxon képével az oldalán önálló életre kelt tejesdoboz kalandozása talán a legjobban sikerült mind közül, de az Eels sem panaszkodhat, az énekes, Mark Oliver Everett és egy répa keresztezését középpontba állító Last Stop This Town-al.
A Supergrass tagok a Pumping On Your Stereo-ban hosszúra nyúlt végtagokkal, marionett bábuvá alakulva késztetnek folyamatos vigyorgásra, míg Fatboy Slim Right Here, Right Now-ja sajátos értelmezését adja az evolúciónak.
A legidiótább mesterművük viszont kétségtelenül a kilencvenes évek végén létező elektronikus tánczenei duónak, a Bentley Rhythm Ace-nek készített Theme From Gutbuster, amelyből megtudhatjuk, mivel is ütik el igazából idejüket az eszkimók.
